Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
KUMINETZ GÉZA A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk oly nagy heurisztikus őstartalommal, és hermeneutikus őserővel bír, hogy az idők végezetéig szilárd támasza marad vallás-erkölcsi világnézetünknek, sőt, minden világnézetnek, bölcseletnek végső gondolatait e kategóriák összegzik. Ezek az erények minőségileg meghaladják az ún. természetes hit- remény és szeretet erényeit.30 A reményt illetően, tárgyához nemcsak a végső cél, hanem a hozzá vezető eszközök is hozzátartoznak.31 De mit is jelent remélni? A Magyar értelmező kéziszótár szerint a remény bizalmat, bízó hitet jelent, mellyel a reménykedő ember várja egyrészt reményei tárgyának beteljesülését, illetve reméli annak a személynek a megfelelő cselekvését, akitől függ reménye teljesülése.32 Az ún. természetes rendben, amint azt már az előző fejezetben részben vázoltuk, a remény két dolgot tartalmaz: egy szenvedélyt (kedélyindulatot) és egy érzelmet. A remény ebben az értelemben „egy a tizenegy szenvedély közül. Mint ilyen, az érzéki törekvésnek egy indulata, amely olyan hiányzó érzéki jó felé tör, amelyet elérhetünk, de nem minden nehézség nélkül. A remény egyben egyike az emberi szív legnemesebb érzelmeinek is, amely egy hiányzó erkölcsi jó felé tör, dacára az útjában álló nehézségeknek. Ennek az érzelemnek nagy szerepe van az emberi életben: ez tartja fenn az embert nehéz vállalkozásaiban; ez nyugtatja meg a magvető földművest, a messze tengerekre induló hajóst, az üzletet kezdő kereskedőt, iparost.”33 Mármost mi minden lehet e vágy tárgya? Vannak a személyes, a családi, a helyi, a nemzeti, nemzetek feletti, végül a világremények (amint ilyen hitek, szeretetek is). S ezek mind bizonyos értelemben immanens remények. Idézhetjük a pápát is: „Az embernek sok kisebb-nagyobb reménye van napról napra — élete különböző szakaszainak megfelelő különféle remények. Néha úgy tűnik, hogy e remények egyike teljesen kitölti, s ezek után nincs szüksége további reményekre. Ifjúkorban ez lehet a nagy beteljesítő szerelem reménye; remény a hivatáson belül egy meghatározott állásra, a további élet során ilyen vagy olyan döntő sikerre. Ha ezek a remények beteljesednek, megmutatkozik, hogy ez nem minden. Megmutatkozik, hogy szükség van egy mindezek fölötti reményre.”34 Az nem terheltek a múlt öröksége által, de vajon kellően kifejezik-e azt, hogy a Krisztusban való hit, remény és szeretet semmiféle más hittel, reménnyel és szeretettel ki nem fejezhető, illetve minden más hitet, reményt és szeretetet felülmúl? A régi fogalomhasználat épp ezt mutatta meg a természetes és a természetfeletti különbség- tételével. Vö. Boda, L., Isten országa közöttünk hitben, reményben, szeretetben, Budapest 1998, 10—11. 30 A természetes és természetfeletti erények között ugyanis “háromféle különbség van: más az eredetük, más a cselekvési módjuk, más a céljuk. A) Ami az eredetüket illeti, a természetes erényeket azonos cselekedetek gyakori ismétlésével szerezzük meg; a természetfeletti erények Istentől erednek: ő teszi bele, önti bele lelkűnkbe a megszentelő kegyelemmel együtt. B) Ami működési módjukat illeti, a természetes erények, amelyeket azonos cselekedetek gyakori ismétlésével szerzünk, könnyűséget adnak nekünk ilyen cselekedetek készséges végzésére; a természetfolötti erények, amelyeket Isten önt bele a lelkűnkbe, csak a képességet adják meg arra, hogy termé- szetfolötti cselekedeteket végezzünk, bár van bennük bizonyos törekvés ezen cselekvések felé; a könnyűség csak későbben jön ezeknek a cselekedeteknek ismételt gyakorlása nyomán. C) Ami a céljukat illeti, a természetes erények az erkölcsi jó elérésére törekednek és a teremtő Isten felé irányítanak bennünket; mig a természetfölötti erények a természetfölötti jó elérésére törekednek és a Szentháromság Istene felé irányítanak, akit mint ilyet csakis a hitből lehet megismerni. Az indítóokoknak is, amelyek ezeknek az erényeknek gyakorlatára sarkallnak, természetfölöttieknek kell lenniük, amilyen az Isten barátsága: azért akarom gyakorolni az okosságot, az igazságosságot, a lelki erősséget, a mértékletességet, hogyjobban hasonlítsak Istenhez”. Vö. Tanquerey, A., A tökéletes élet. Aszkétika és misztika II, Tatabánya 2000, 640—641. 31 Vö. Häring, B., Das Gesetz Christi II, München-Freiburg 1966, 93. 32 Vö. Magyar értelmező kéziszótár II (szerk. Juhász, J.-Szőke, I.-O. Nagy, G.-Kovalovszky, M.), Budapest 1987, 1156. 33 Vö. Tanquerey, A., A tökéletes élet. Aszkétika és misztika II, Fakszimile kiadás Tatabánya 2000, 759. 34 Vö. XVI. Benedek pápa, Spe salvi, Budapest 2008, 33. 148
