Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - INTERJÚ - Török Csaba: Beszélgetés a hatvanéves Rokay Zoltánnal
Beszélgetés a hatvanéves Rokay Zoltánnal Kedves Professzor úr! Nemrég ünnepelte hatvanadik születésnapját, s ennek kapcsán köszöntőm a Teológia olvasóinak nevében. Hat évtized nagy idő — emberként, lelki- pásztorként, tanárként, tudósként rengeteg feladatot, kihívást, örömet és munkát rejthet magában. Beszélgetésünk elején arról kérdezném, hogy melyek voltak életútjának alapvető élményei, amelyek elindították, kísérték, meghatározták pályáját? Biztos, hogy minden ember életében, így az enyémben is, vannak alapvető, markáns események, amelyek meghatározzák a további életpályát, azonban mindezek fokozatosan és folyamatosan bontakoznak ki. Mint felszentelt pap, elsősorban meg kell mondanom, hogy a papi hivatás is lépésről lépésre bontakozott ki bennem, noha már négy éves koromban elkezdtem ministrálni, s öt évesen már jól ismertem a régi rítust. De ez még nem mondható, végső elhatározásnak, mindenesetre ez is hozzájárult életpályám, papi hivatásom további kialakulásához. Természetesen fontos szerep jutott mindebben a szülői háznak is, valamint az alapvető döntéseknek, mint például jelentkezésem a szabadkai kisszemináriumba, a Paulinumba. Püspökünk, aki egyben a kisszeminárium rektora is volt, a levélben, amelyben közölte, hogy feltételt nyertem a Paulinumbn, ezt írta: „Emlékeztetem a mi Urunk szavaira: aki egyszer az eke szarvára tette a kezét, és mégis hátratekintget, nem alkalmas az Isten országára.” Nagyon kemény szavak ezek, különösen egy nyolcadikos elemista diáknak, hiszen neki még van lehetősége bőven erre-arra tekintgetni. Ugyanilyen mozzanatnak nevezhető, amikor a teológiára kértem az érettségi után a felvételemet. A papszentelésnél pedig elhangzik: Adsum — Itt vagyok. Mindezek egy hosszú folyamatnak az eredményei. Soha nem lezárást, hanem kezdetet jelentenek. Ehhez még hozzájárultak tanulmányaim, a tudományos tevékenység, amelyek jelenlegi státuszomat meghatározták. Vannak tipikusan akadémiai pályák és vannak tipikusan lelkipásztori pályák. Professzor Úr esetében nem így történt - a lelkipásztori szolgálat, a tudományos előremenetel és a tanítás szüntelenül átjárták egymást. Hogyan lehet kronologizálni a papszentelés után történteket, ennek a mozgalmas életnek fontosabb állomásait? A szentelés után öt évig saját plébániámon — propheta in patria sua —, a szabadkai Avilai Szent Teréz székesegyházban voltam káplán, s párhuzamosan a fent említett kisszemináTEOLÓGIA 2008/1-2 • XLII (2008) 113-118 113
