Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - DOKUMENTUMOK - Szempontok a Responsa olvasásához
Szempontok a Responsa olvasásához DOKUMENTUMOK nik, hogy a szövegben a „subsistit” ige a „subsistentia” létmódra utal, mely az önmagában fennálló teljes értelmű alanyiságot jelenti. Egysége és egyetlensége okán az Egyház csak egy és egyetlen történelmi alanyként létezhet (subsistit) — tudniillik a Katolikus Egyházban, az egyházalkotó elemek teljessége miatt -, míg ez az egyetlen Egyház-alany a részleges egyházalkotó elemek révén tevékenyen jelen lehet (adest, operatur) más keresztény közösségekben is és üdvösségre vezethet. A dokumentum olvasatában e paradox helyzet és sajátos viszony két oldalát kívánta kifejezni az eredeti szövegtervezetben szereplő „est” állítmánynak — mely teljes azonosítást állapított volna meg Krisztus Egyháza és a Katolikus Egyház között — a megváltoztatása a „subsistit” igére a LG szövegében. Megjegyezzük, hogy a kongregációs irat a korábbiakhoz csatlakozva határozottan elismeri a többi keresztény közösség valódi egyházi karakterét és üdvösségre vezető értékét. Ezt Walter Kasper bíboros, a Pápai Tanács a Keresztények Egységéért vezetője is számos alkalommal és fórumon hangsúlyozta.5 Súlyos félreértés tehát a szöveget úgy kommentálni, mintha az kétségbe vonná, hogy a nem-katolikus keresztény közösségekben fellelhetők lennének az üdvösség javai, az igazság és a megszentelődés eszközei, melyek révén el lehet jutni az üdvösségre. Ezek az üdvösséges javak valódi egyházalkotó tényezők, de mivel a katolikus értelmezés szerint ezek csak hiányosan vannak meg a nem katolikus keresztény közösségekben, ezért róluk nem állítható a teljes egyházi lét-alanyiság vagy „subsistentia”. Fontos szem előtt tartani, hogy a LG 8 eredeti szövege és az azt értelmező kongregációs irat is az egyházi lét intézményes dimenziójának a síkján beszél a „subsistit”-ről, illetve a „subsistentiá”-ról. Ennek kapcsán Kasper így fogalmaz: „A ’subsistit’ helyes megértéséhez fontos, hogy a magyarázó mellékmondatot tudatosan vele együtt olvassuk (’amelyet Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök vezetnek’). Ez világossá teszi ugyanis, hogy a kijelentés az Egyház szakramentális-intézményes dimenziójára vonatkozik, nem a megélt hit egzisztenciális dimenziójára. A zsinat az egy és igaz Egyház intézményes konkretizálódását és beazonosíthatóságát tartja szem előtt, melynek során az apostolok kora utáni időszak kezdetétől érvényes két központi ismérvre utal: az apostoli tradíció folytonosságára és az egyetemes egységre, melyek a pé- teri szolgálat középpontja körüli püspöki kollégium diakronikus (successio apostolica) és szinkronikus egységében különös módon kifejeződnek.”6 Az egyházalkotó tényezőknek köszönhetően a nem-katolikus keresztény közösségekről is állítható a valódi egyházi lét, ezért mondható, hogy bennük Krisztus egyetlen Egyháza jelen van és tevékenykedik. A Responsa az Ut unum sint 11. pontjára hivatkozik, ahol ezt olvassuk: „Amilyen mértékben ilyen elemek megvannak más keresztény közösségekben, annyira jelen van bennük tevékenyen Krisztus egyetlen Egyháza A pápai körlevél Krisztus Egyházának a jelenlétét dinamikus és intenzív fogalomként értelmezi, mely megengedi a kisebb-nagyobb mértéket, filozófiai fogalommal élve: az Egyház-lét analóg 5 Legutóbbi ilyen alkalmak voltak a Nagyszebenben megrendezett Harmadik Európai Ökumenikus Nagygyűlés (2007. szeptember) és a Bajor Katolikus Akadémia rendezvénye (2007. október 22.), ahol az idei Ökumenikus Díjat Walter Kasper vehette át. A bíboros beszédében hangsúlyozta: „Katolikusokként valljuk, hogy Jézus Krisztus egyháza a katolikus Egyházban áll fenn; de rögtön hozzáfűzzük, hogy a katolikus egyház intézményi határain kívül nem csupán egyes keresztények léteznek, hanem az egyházi valóság összetevői is: mindenekelőtt Isten igéje és a keresztség (LG 8; 15; UR 3; 15). ... Mind a zsinat, mind a körlevél leszögezi, hogy Jézus Krisztus és az ő Szentlelke üdvösségszerző módon van jelen a többi egyházban és egyházi közösségben (UR 4; UUS 10—14). Ezt a kijelentést a legutóbbi római megnyilatkozás korántsem vonta vissza; ellenkezőleg, kifejezetten megismételte és ilyenformán megerősítette a korábbi állítást Jézus Krisztus üdvösséget munkáló jelenlétéről a többi egyházban.” Kasper, W., Új kihívásokkal szemközt. Az ökumené helyzetéről, in Mérleg (2007/3), 334. 6 Kasper, W., Kirche, in LThK, 3. Aufl., Bd. 5, 1469. TEOLÓGIA 2008/1-2 111
