Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Török Csaba: Inkulturáció és ökumené
Inkulturáció és Ökumene I TÖRÖK CSABA pedig 1974-ben szemináriumot szerveztek a kontextualizációról (Seminar about Contex- tualization). P. Schineller rámutat a kifejezés sajátos erejére, amikor abban egy „együtt hullám- zást’'76 lát, amelynek van egy hatalmas előnye az inkulturációval szemben: „ahelyett, hogy egy partikuláris kultúráról lenne szó, amely lehet akár hagyományos, akár modern, [a kontextu- alizáció] kontextusokról vagy szituációkról szól, amelyekbe az evangéliumnak inkulturálódnia kell. ”77 Ez egy átfogóbb, a gyakorlati valósághoz közelebb álló szemlélet, mint az inkulturáció kultúraelméleti megközelítése. Ugyanakkor katolikus részről A. Santos Hernandez igen hamar kimondja a summás ítéletet: ez a fogalom kiment a divatból, mert túlságosan metaforikus.78 Hogy ez koránt sincs így, a mutatja az igen gyorsan hatalmasra nőtt irodalom79, valamint az a tény, hogy protestáns nézőpontból épp ellenkezőleg az inkul- turációról lehetne kijelenteni, hogy kiment a divatból, mert túlságosan elvont. Emellett másik elteijedt és bevett fogalomként megjelent az indigenizáció is. Ennek alapja az indigenus, vagyis bennszülött szó. Az 1974-es harmadik rendes püspöki szi- nóduson alkalmazták az atyák, amikor megfogalmazták az igényt, miszerint „minden helyi egyháznak valóban bennszülöttnek, integráltnak kell lennie a maga autoktonizmusában’m. A kifejezés azonban korántsem tegedt el jelentősebb mértékben, ennek pedig két fő oka van. Katolikus szempontból nézve sokak — így pl. P. Schineller — szerint a fogalom magva tulajdonképpen nem más, mint annak igénye, hogy a helyi egyházak vezetését bennszülött klérus lássa el, amely elsődleges felelősséget visel a tanításért, a liturgiáért és az egyházi életért.81 Ez az igény a mai viszonyok fényében minimálisnak és részben teljesültnek tekinthető. A másik fő ok magában a bennszülött szóban keresendő, hiszen ennek negatív felhangjai vannak a köznyelvben, arról nem is beszélve, hogy fájó módon idézi a gyarmati időket, amikor elfeledkeztek arról, hogy a maga keretei között a fehér, az európai ember is bennszülött, nem csak a gyarmatosított nemzetek. így tehát a fogalomban rejtező insider és outsider különbségtétel önmagában nem kielégítő a kultúra dinamikus karakterének és a hit—kultúra-kommunikációnak a megértéséhez. Nem csoda, hogy főleg a protestáns, de emellett a katolikus teológiában is megjelentek újabb és újabb neologizmusok, amelyek csiszolni akartak a régi megközelítések korlátjain, ám maguk is irrelevanciába merültek igen hamar, Ilyenek pl. az akklimatizá- ció, a naturalizáció, az afrikanizáció, indianizáció. 5. 2. Kihívások A keresztény teológia mai kihívásai közül az egyik legjelentékenyebb annak igénye, hogy a megváltozó kulturális közegek sokféleségében csorbítatlan identitással kerüljön meghirdetésre az evangéhum. Ám ez igen nehezen megvalósítható, hisz olykor már az válik kérdésessé, hogy mely elemek tartoznak hozzá hitbeli identitásunk elidegeníthetetlen magjához, s melyek alkotják a kultúrafüggő öltözetet. Ez már az egyes egyházak weawing together... ” 77 Schineller, P., A Handbook on Inculturation, Paulist, NY 1990, 19. Ld. Santos Hernandez, A., Teológia sistematica de la missión, 408. Ld. Amato, A., Inculturazione — Contestualizzazione: Teológia in contesto, in Salesianum 45 (1983), 79—111 (értékes bibliográfiával). Santos Hernandez, A., Teológia sistematica de la missión, 407; a 9. lábjegyzetben bibliográfia is szerepel. 81 Ld. Amafili, L., Inculturation. Its etimology and problems, in QL 73 (1992), 170-188, 180. TEOLÓGIA 2008/1-2 99
