Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Tarjányi Béla: A papság az Újszövetségben
TARJÁNYI BELA A papság az Újszövetségben A Didakhé „püspökök és diakónusok” szenteléséről beszél: „Kézföltétellel válasszatok magatoknak az Úrhoz méltó püspököket és diákonusokat, szelíd és nem pénzéhes, igazmondó és kipróbált férfiakat; ők látják el ugyanis nektek a tanítók és próféták szolgálatát” (Didakhé 15,1, ld. Vanyó L. szerk., Apostoli Atyák, Ókeresztény írók 3., 100. o.). Római Szent Kelemen ugyanígy: Az apostolok „miután a különböző vidékeken és városokban hirdették az igét, elöljárókat állítottak mindenütt..., püspököket és diákonusokat, azok számára, akik hinni fognak” (lKorKel 42,4 ld. Vanyó L. szerk., Apostoli Atyák, Ókeresztény írók 3., 130. o.). Nem véletlen, hogy Szent Kelemen ezt úja: „Felajánlásainkat, és a szent cselekményeket gondosan végezzük, mert (Jézus) parancsaiban nem hanyag és rendetlen módon hagyta ránk, hanem meghatározott időre és órára. Meghatározott helyen, és meghatározott személyek által akarta ő ezeket végeztetni... Adottak voltak ugyanis a főpapnak a maga szent cselekményei, ugyanígy a papoknak is megvannak a nekik rendelt feladataik, a leviták számára az előírt szolgálataik, és a néphez tartozó embert is kötik a nép számára előírt rendelkezések.” (lKorKel 40,2—5, ld. Vanyó L. szerk., Apostoli Atyák, Ókeresztény írók 3., 129—130. o.) — Végül Antióchiai Szent Ignác: „A püspök Isten helyettese, a presbyterek pedig az apostolok tanácsa helyét foglalják el, a számomra oly igen kedves diákonusokra Jézus Krisztus szolgálata van bízva” (ad Magn. 6,1, ld. Vanyó L. szerk., Apostoli Atyák, Ókeresztény írók 3., 172. o.). Mindez a Jézus által kezdett és az apostolok által tovább vitt gyakorlat egyenes folytatása. A kiválasztottak papi mivoltának tudatosulása még további fejlődés eredménye volt, ezt követte a „pap” (sacerdos) megjelölés használatának elteijedése. 92 TEOLÓGIA 2007/1-2
