Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Tamás Roland: Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom
Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom TAMÁS ROLAND lentétben azzal a modern elképzeléssel, amely éppen a szociális különbségekre vezeti vissza az erőszakot. Ez a kijelentés modern világunkra nézve különösen nagyjelentőségű, hiszen abban a különbségek egyre inkább eltűnnek az egyenlőség javára. Felületesen szemlélve úgy tűnhet, hogy ez a változás az emberi együttélés történetében nagy előrelépést jelent. Mélyebbre tekintve azonban látható, hogy konfliktusok korlátlan forrását hozza magával. A tömegkommunikációs eszközök világában szinte mindenki modellé válhat — és modellből riválissá lehet. A tömegkommunikációs eszközök ezért nemcsak a béke és megértés, hanem — az emberi magatartást strukturáló mimézis következtében - a konfliktus és viszály eszközei is, már azelőtt, hogy bármiféle tartalmat közvetítenének. Girard meggyőződése szerint az archaikus vallás a mimézisből eredő erőszakban gyökerezik. Az erőszak megjelenése bűnbakokat produkál, az embereket szétosztja áldozatra és üldözőkre. A mítoszok az üldözők perspektívájából igák le az eseményeket. A görög tragédiák egy átmenetet képeznek. Leleplezik az erőszak spirálját az áldozat és az üldözők között, és feltárják, „hogy az »okok« mindkét oldalon ugyanazok, az erőszak tehát ok nélküli.”39 A tragédiák ugyanakkor még nem tudnak a konfliktusra megoldást adni. Az ehhez szükséges impulzust a zsidó-keresztény hagyományban találja meg Girard. A Biblia olyan szövegeket is tartalmaz, amelyek az áldozat perspektíváját tükrözik, anélkül azonban, hogy haragot és bosszút táplálnának. Az erőszak problémájának teljes megoldását az Újszövetség adja. Minden ószövetségi áldozat, akit igazságtalanul üldöztek, Ábeltől Jóbon át egészen az Úr szolgájáig, Krisztust jelzi előre,40 aki a szó legteljesebb értelmében vett bűnbak. A gyűlöletre Jézus a hegyi beszéd szellemében válaszolt, végsőkig menő erőszakmentességgel. Éppen az erőszakmentesség miatt mondhatjuk azonban, hogy Jézus nem véletlenül lett bűnbak; „egy olyan kultúrában, amely erőszakban gyökerezik, a teljesen erőszakmentesnek törvényszerűen áldozattá kellett válnia.”41 A mimézis problémájának megoldását a hegyi beszédben találhatjuk meg. Ez nem hagy jóvá semmiféle olyan megoldást, amely bűnbakok föláldozására épít. Az üzenet lényege azonban nem abban áll, hogy magát a vágyat kell leküzdeni (mint azt a buddhizmus sugallja). A vágyakozást egy olyan célra kell irányítani, amely fölötte áll az emberi rivalizálásnak. „Az evangéliumokban minden utánzás; mivel maga Krisztus akar utánzó és utánzott lenni [...]: »utánozzatok engem, amint én az Atyát utánzóm«.”42 Az evangéliumok világa ezért teljesen más, mint a modern világ, amely az utánzást elutasítja, és egy látszólagos eredetiségre hivatkozik. Ez éppen annak a gőgnek a kifejeződése, amely annál inkább a mimetikus rivalizálás foglya. De „ha az emberek visszautasítják a békét, amelyet Jézus felkínál nekik; a békét, amely nem erőszakból fakad, és ezért az emberi megértést meghaladja, akkor a jézusi kinyilatkoztatás először is erőszakot fog szülni, méghozzá egy szakrális és kulturális krízis által, amely rendkívül radikális lesz”43. Girard ezért úgy látja, hogy apokaliptikus helyzetben élünk, amely az embereket döntés elé állítja: vagy elfogadják az Istentől eredő békét, vagy áldozatául esnek a saját maguktól származó erőszaknak. Girard műve nem teológiai mű. Amennyiben a teológiában is recepcióra lel, az mégsem jelenti azt, hogy „a keresztény teológia központi tartalmához mintegy kívülről valamit hozzáadunk; hanem inkább arról van szó, hogy a saját teológiai tartalmat kerülő 39 Girard: Das Heilige (1999) 72. (eredetiben németül, kiemelve) 40 Vö. Girard: Ich sah den Satan (2002) 164. 41 Palaver: René Girards (2003) 275. 42 Girard: Wenn all das (1997) 74. Girard: Das Ende der Gewalt (1983) 211. (eredetiben németül, kiemelve) TEOLÓGIA 2007/1-2 79
