Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)

2007 / 1-2. szám - Tamás Roland: Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom

TAMÁS ROLAND Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom úton keresztül fedezzük fel újra”.44 Az innsbrucki dramatikus teológia ebben az értelem­ben alkalmazza Girard felismeréseit. Egyrészt az ő gondolatainak ösztönzésére, másrészt a „global village” válságait szem előtt tartva, a következő hipotézist állítja fel: „Egy mély, valódi és tartós béke az emberek között, amely nem mások feláldozására és az el­lenség kirekesztésére épül, nagyon nehezen érhető el, sőt, meghaladja az emberi erőt. Ha mégis megvalósul, akkor ez világos jele annak, hogy maga Isten (a Szentlélek) mű­ködik az emberekben.”45 Raymund Schwager, a dramatikus teológia „alapítója”46 számára rendkívül fontos, hogy a kinyilatkoztatás szövegeinek értelmezésében Isten erőszakmentességét fenn tud­juk tartani. Ebben a törekvésben a dráma, mint hermeneutikus kulcsfogalom kap szere­pet. Schwager a kinyilatkoztatást drámaként értelmezi, amelyben különböző szereplők, mint Isten, a nép, a próféták stb., tevékenykednek az akció és reakció viszonyában; a dráma az ő interakciójukból jön létre. Ez az interakció a legjobban Jézus életének drá­májában figyelhető meg. Az innsbrucki dogmatikus Jézus működését öt felvonásban beszéli el: „Az elérkező Isten országa — Isten országának visszautasítása és az ítélet - Az Üdvözítő elítélése — Az Atya ítélete: a Fiú feltámasztása — A Szentlélek és az új összegyűjtés.”47 A dráma jellegze­tességeiből adódóan az első felvonás istenképe meghatározó az egész történésre nézve. Jézus itt úgy beszél Istenről, mint Atyáról, aki minden emberhez feltétel nélküli meg­bocsátással fordul. A második felvonásban Jézus már reagáló. Kezdeti igehirdetése az ir­galmas Atyáról és későbbi ítéletes szavai nem úgy állnak egymással szemben, „mint egy ajánlat és az ajánlat visszavonása, hanem mint egy ajánlat és azon következmények fel­mutatása, amelyeket az ajánlat elutasítása hoz magával”48. A harmadik felvonás hermeneutikailag döntő jelentőségű. Ha Isten úgy cseleked­ne, mint az ítéletről szóló hasonlatok mutatják, akkor erőszakos módon kellene beavat­koznia. Ezzel szemben Jézus kitart az általa hirdetett ellenségszeretet és erőszakmentes­ség mellett. „Az erőszak áldozataként is ellenségeiért imádkozott Atyjához. Életével és halálával ezért egy olyan Istent hirdetett, aki még a legnagyobb igazságtalanság és gyilkos erőszak ellenére is az erőszakmentesség és ellenségszeretet Istene marad.”49 A negyedik felvonásban a mennyei Atya Fia feltámasztásával ítéletet hoz a drámában. De még ez az ítélet is „egy döntés azon Fiú javára, aki az ellenségeiért vállalta a halált. Az ítélet tehát, alaposabban szemügyre véve, ítélet a bűnösök javára is.”50 Az utolsó felvonásban a Szent­lélek folytatja az összegyűjtést, méghozzá két szinten. Egyrészt „minden embert belülről kísér létének kezdetétől”51. Másrészt az összegyűjtést jelszerűen az egyházban folytatja. „Jelszerű” itt semmiképp csak a különbséget, hanem a mélyebben lévő azonosságot is Niewiadomski / Palaver: Vom Fluch und Segen (1995) 10k. 45 Schwager / Niewiadomski: Dramatische Theologie (1996) 334. 46 Schwager, Raymund, 1977-től az innsbrucki egyetem dogmatikus és ökumenikus teológia professzora volt, 2004-ben váratlanul bekövetkezett haláláig. A „dramatikus teológia” kifejezést először 1970-ben használta, a doktori disszertációjában. Azóta egyre inkább pontosította teológiai elképzelését. A dramatikus teológia fejlődésében nagy mérföldkő volt a „Religion - Gewalt — Kommunikation - Weltordnung” kutatócsoport megalakulása 1977-ben. A csoportban különböző teológiai szakok képviselői dolgoznak együtt, hogy a drama­tikus modellt (Schwager halála után is) továbbfejlesszék. 47 jézus életének drámáját Schwager legbehatóbban a következő könyvében tárgyalja: Jesus im Heilsdrama (1996). 48 Schwager: Jesus (1996) 79. 49 Schwager: Offenbarung (1996) 96k. 50 Schwager: Jesus (1996) 174. (eredetiben németül, kiemelve) 51 Schwager: Jesus (1996) 272. 80 TEOLÓGIA 2007/1-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom