Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Papság és ökumené
KRANITZ MIHÁLY Papság és ökumené szentségének közös értelmezése. Ugyanitt (no. 69) utal magára a Limai dokumentumra, is: „Mivel már körvonalazódtak a megoldás távlatai és megértettük — írja a pápa —, hogy bizonyos témákat mennyivel mélyebben kell áttekintenünk.”64 A pápai hivatalról szóló korábbi kutatásnak és ennek a gondolatnak az egyik eredménye, hogy a Stuttgarter Erklärungsbibel (1992) a „kulcsok átadása” nevezetes helyéről (Mt 16,18—19) szóló magyarázatban a következőt hja: „A szövegből magából nem vehető ki, hogy vajon a 19. versben szereplő, az egyetemes egyházat érintő tanbeli és fegyelmi hatalmat Péter idején túl is egy meghatározott személy kell, hogy gyakorolja (pápaság) vagy az egyes gyülekezetek, az egyházak mindegyike a maga területén.”65 Az ortodox testvéreinkkel való párbeszéd is érintette ezt a kérdést, melyet a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács kezdeményezésére 2003. május 21—24-ig a Rómában tartott szimpóziumon vitattak meg.66 Ennek a konferenciának az anyaga az II ministero petrino, a péteri szolgálatról való párbeszéd katolikusok és ortodoxok között.67 Különösen élénk maradt a Közös Nyilatkozat aláírása (1999) óta az evangélikus — római katolikus párbeszéd. A Lutheránus Világszövetség és a római katolikus egyház 2004. július 9-17. között tartotta az 1995-től folyamatosan fennálló évenkénti találkozóját Baltimore-ban (USA), ahol az egyház apostoliságának problémájával foglalkoztak. Ennek a bizottságnak a római katolikus társelnöke Alfons Nossol opole-i érsek (Lengyelország), az evangélikus társelnök pedig Dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök. Az Ut unum sint körlevélben megfogalmazottak egy egész programot jelentenek a katolikus egyház számára, melyet valószínűleg még több pápa fog újra és újra elővenni. A helyi egyházak és a püspöki konferenciák felértékelődése, a szinodális tanácskozás és a legitim különbözőségben megnyilvánuló egyházi kommunió ígéretes jövőt vetít előre. Róma püspökének így minden lehetősége meg van arra, hogy valóban az egység szolgája legyen.68 64 UUS 69. 65 Vö. Biblia, magyarázó jegyzetekkel, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest 1996. 1132. A témához lásd: Chenu, B., Le ministére de Pierre a-t-il un avenir oecuménique?, in Etudes (septembre, 2003), 213-225. 66 Kasper, W., Esercizio del primato, in II Regno documenti, N.928 (1 Luglio 2003), 431-445. II ministero petrino, cattolici e ortodossi in dialogo (szerk. KASPER, W.), Citta Nuova, Roma 2004. A témához lásd még: Pesch, R., Die biblischen Grundlagen des Primats (Questiones disputatae 187), Herder, Freiburg 2001; Klausnitzer, W., Der Primat des Bischofs von Rom, Herder, Freiburg 2004; Papstamt. Hoffnung, Chance, Ärgernis, Ökumenischen Diskussion in einer globalisierten Welt (hrsg. Silvia Hell/Lothar Lies), Tyrolia, Innsbruck—Wien 2000; Hüner- mann, P., Papato ed ecumenismo. II ministero petrino al servizio dell’unitä, EDB, Bologna 1997; Congar, Y., Egli- se et papauté, Cerf, Paris 1994. 68 Chenu, i. m. 224. 42