Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Papság és ökumené
Papság és ökumené KRANITZ MIHÁLY ban gyökerezik.56 Krisztus egyetlen Egyháza a világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik (subsistit in).”57 A Hittani Kongregáció világosan utal arra, hogy Krisztus Egyházáról nem lehet úgy gondolkodni, mintha az — elkülönült, de valamilyen formában mégis egy — egyházak és egyházi közösségek bizonyos összessége lenne. Ezzel szemben azt sem lehet képviselni, hogy Krisztus Egyháza ma már igazában sehol sem létezik, hanem csak célnak tekinthető, mely felé minden egyháznak és közösségnek törekednie kell.’8 II. János Pál pápa itt határozottan kimondja, hogy „ennek a már adott Egyháznak az elemei összességükben a katolikus Egyházban léteznek, s a többi közösségben nincs meg a teljességük”.59 Emellett a felfogás mellett ugyanakkor teljesen egyértelmű, hogy a keresztények közötti egység hiánya seb az Egyház számára. Ez azonban nem úgy értendő, mintha meg lenne fosztva az egységtől, hanem „amennyiben a megoszlás akadályozza egyetemességének teljes megvalósítását a történelemben”.60 Végeredményben Krisztus keresztáldozata nyitja meg az utat mind Isten, mind a testvérek egysége felé.61 * 8. A PÉTERI TISZTSÉG ÉRTELMEZÉSE ÖKUMENIKUS TÁVLATOKBAN Mivel a papság kérdése szorosan kapcsolódik a successio apostolica fogalmához, ezért az elmúlt évtizedek az egyházakat a közös gondolkodás és párbeszéd segítéségével eljuttatták oda, hogy a pápa szerepéről is felelősen véleményt cseréljenek.“ Erre a párbeszédre és a primátus gyakorlásának ökumenikus megközelítésére maga II. János Pál hívott fel 1995-ben az Ut unum sint kezdetű körlevelében.63 A pápa egyfelől összefoglalja harminc év ökumenikus történéseit, másfelől kiemeli azokat az utakat, amelyek az eljövendő egység szempontjából a legfontosabbak: a Szentírás és a szenthagyomány kapcsolatának elemzése, az eukarisztia, mint Krisztus Teste és Vére szentségének együttes felfogása, az ordináció, vagyis a püspök, pap és diakónus hármas szolgálata 56 LG 20. 57 Dl 16. Vő. LG 8. 58 Hittani Kongregáció, Mysterium Ecclesiae-nyilatkozat (1973. június 24.), in Enchiridion Vaticanum 4, 25-66. Erről a kérdésről lásd: Pottmeyer, H.-J., Der mühsame Weg zum Miteinander von Einheit und Vielfalt im Verhältnis von Gesamtkirche und Ortskirchen, in Was ist heute noch katholisch? Zum Streit um die innere Einheit und Vielfalt der Kirche (hrsg. Albert Franz), Questiones Disputatae 192, Herder, Freiburg 2001. 291-310. 59 II. JÁNOS PÁL, Ut unum sint (enciklika), 14. 60 DI 17. Vö. UR 4. II. JÁNOS PÁL, Pastores dabo vobis 30 (1992), SZÍT, Budapest 1993. A keresztény egységtörekvés Európában már jelentős lépéseket tett az eltérő vélemények párbeszéd útján való rendezésére. Vö. Kránitz, M., Az Egyház helye az új Európában, in Ökumené (2007/1), 15—20. art. Primacy, in Dictionary of the Ecumenical Movement, WCC Publications, Geneva 22002. 931—934. A péteri tisztségről lásd még: Hünermann, P., Papstamt und Oekumene. Zum Petrusdienst und der Einheit aller Getauften, Pustet, Regensburg 1997; UŐ., Papstamt und Petrusdienst: ein dringliches innerkirchliches Problem, Karl Rahner- Akademie, Köln 1998; Papstamt: Hoffnung, Chance, Ärgernis. Ökumenische Diskussion in einer globalisierten Welt (hrsg. Hell, S. — Lies, L.), Tyrolia, Innsbruck—Wien 2000; Pesch, R., Die biblischen Grundlagen des Primats (QD 187), Herder, Freiburg 2001. II. JÁNOS PÁL, Ut unum sint 95 (Hogy egyek legyenek kezdetű enciklika az ökumenikus törekvésekről), SZÍT, Budapest 1996. 79-80. II. János Pál pápánál a papság kérdéséről lásd: Gruber, L., Über die Theologie des Priestertums von Papst Johannes Paul II., in Folia Theologica 17, Új Ember — Márton Áron Kiadó, Budapest 2006. 39—64; Uő., A II. Vatikáni Zsinat utáni papság-teológiai modellekről, in Memoriae tradere. Tanulmányok és írások Török József hatvanadik születésnapjára (szerk. Füzes Á. — Legeza L.), Mikes Kiadó, Budapest 2006. 141—151. TEOLÓGIA 2007/1-2 41
