Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Papság és ökumené
KRANITZ MIHÁLY Papság és ökumené 6. AZ EUKARJSZTIA ÖKUMENIKUS MEGKÖZELÍTÉSE Az Unitatis redintegratio zsinati ökumenikus határozat a közös eukarisztikus ünneplésre való eljutást az egész ökumenikus mozgalom végső céljának tekinti, mert az egy eukarisz- tiában való közös részesedés révén valósul meg az Egyház egysége, a tökéletes egyházi kommunió.49 A II. Vatikáni Zsinat után elindult katolikus—evangélikus dialógus egyik gyümölcse a két egyháznak az eukarisztiáról szóló közös gondolkodása.50 Katolikus felfogás szerint a szentmisében igazi és valóságos áldozat kerül bemutatásra Krisztus által51, míg az evangélikusok úgy vélik, hogy ez nem felel meg a keresztáldozat elégségességének és egyszeri- ségének, valamint bizonytalanná teszi azt a szentírási tanítást, hogy Krisztus az üdvösség egyedüli közvetítője. Az evangélikus—katolikus vegyes bizottság párbeszéde révén az eltérő álláspontok ellenére bizonyos közeledés is értelmezhető.52 A legfontosabb, hogy a reformáció egyházai fogadják el azt a katolikus tanítást, hogy a szentmise bemutatása Krisztus keresztáldozatának a megjelenítése, és nem megismétlése, így az üdvösség oldaláról nézve nem tesz hozzá semmit. Krisztus keresztáldozatának egyszeriségét és teljességét megjeleníti, nem pedig megkérdőjelezi. Az Unitatis redintegratio dekrétum viszont elismeri, hogy az apostoli jogfolytonosság következtében a keleti egyházakban Isten Egyháza az eukarisztia ünneplése által épül és növekszik.53 54 Tulajdonképpen az Egyház eukarisztikus megközelítése alapján dől el az ökumenikus dialógusban használt megkülönböztetés egyházak és egyházi közösségek között.34 A 2001-ben Strasbourgban aláírt Charta Oecumenica a látható egységet akadályozó hitbeli különbségek megoldására hív fel, melyre éppen a Krisztus által a kereszten megmutatott szeretet és kiengesztelődés szólít fel bennünket.55 7. KRISZTUS ÉS AZ EGYHÁZ KAPCSOLATA 2000-ben a Hittani Kongregáció a Dominus Iesus kezdetű nyilatkozatban újra megerősítette a korábbi katolikus tanítást, mely szerint létezik egy történeti folytonosság a Krisztus által alapított Egyház és a katolikus Egyház között, mely az apostoli jogfolytonosság49 Vö. UR 4. (Az eredeti szövegben a tökéletes egyházi kommunió a perfecta communio ecclesiastica.) Erről lásd még: Puskás A., Az Egyház identitásának megfogalmazása a II. Vatikáni Zsinaton, in Teológia (2002/3—4), 119-210. (Különösen a 4. fejezet: Eukarisztikus egyházszemlélet, 205-207.) 50 Vö. Gemeinsame Römisch-katholische - Evangelisch-lutherische Komission, Das Herrenmahl 57-61, Paderborn—Frankfurt am Main 31979. Az eukarisztia, a papság és az áldozat kapcsolatáról lásd: Feuillet, A., Le sacerdoce du Christ et de ses ministres, Paris 1972. A II. Vatikáni Zsinat is kifejezte szándékát, hogy a meglévő különbségek ellenére kezdődjön meg az ökumenikus párbeszéd. Vö. UR 19. Vö. UR 15. Lásd még: UR 22; UUS 57 (épp az apostoli successio miatt szólítják a helyi egyházak egymást nővéregyháznak); Kránitz M., A Dominus Iesus-nyilatkozat és a „nővér-egyház” kifejezés használata, in Teológia (2000/3—4), 115-120; UŐ., Az ortodox és katolikus párbeszéd, in Teológia (2000/1-2), 25-33. 54 Vö. UR 19. és II. JÁNOS PÁL, Ut unum sint (enciklika), 64—69. Charta Oecumenica 1. Ökumenikus charta. Irányelvek az európai egyházak bővülő együttműködéséhez, in Imahét a Krisztus-hívők egységéért, MKPK—MEÖT, Budapest 2007. 47—55. Lásd még: Kránitz M., Az új Ökumenikus Charta, in Teológia (2001/3—4), 39-43. II. JÁNOS PÁL, Pastores dabo vobis 30 (1992), SZÍT, Budapest 1993. 40 TEOLÓGIA 2007/1-2
