Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Papság és ökumené
Papság és ökumené KRANITZ MIHÁLY rend, vagyis a lelkészi ordinált szolgálat. Protestáns körökben csalódást okozott, hogy az enciklika továbbra is tiltja az interkommuniót.41 A jelen helyzetben, mivel nincs meg az egyetértés az eukarisztia közös ünnepléséhez, még az egység utáni vágytól indíttatva sem lehet ennek helyet adni, mert az eukarisztia nem eszköz az egység elérésére, hanem a már megvalósult egység látható jele. Tulajdonképpen az egész ökumenikus mozgalom célja lenne az, hogy egykor majd együtt ünnepelhessük az eukarisztiát.42 Amitől a katolikus hit igazságainak a kifejtésénél tartózkodni kell, s ami már önmagában is távol áll az ökumenizmustól, az a hamis irenizmus.43 Ugyanez vonatkozik az eukarisztia ünneplésére is, mely nem lehet eszköze, hanem csak célja az egy és egyetlen egyházra való törekvésnek.44 2003. április 17-én a Lutheránus Világszövetség főtitkára, Dr. Ishmael Noko, akit 2004. szeptember 7-én újból a Lutheránus Világszövetség főtitkárává választottak, az enciklikával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy ennek komoly kihatása van a lutheránus eukarisztia-felfogásra. Utalt a Közös Nyilatkozat tényére, mely szerint az evangélium alapvető igazságaiban egyetértés született a Lutheránus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház között. A főtitkár nyilatkozatában elismeri, hogy az egyházhoz való tartozásnak legmagasabb fokú kifejezése az eukarisztiában való részesedés és a kérdés csak az, „how on the way toward full communion relations, the intermediary pastoral arrangements in the area of the Eucharist may he ecumenically widened.”*5 Az eukarisztiáról szóló párbeszédet és a lehetséges megegyezést is előmozdítja azonban II. János Pál pápának 2004. október 8-án megjelent Mane nobiscum Domine kezdetű apostoli levele, mely az emmauszi tanítványok evangéliumi jelenetét idézi.46 Ezzel egy időben nemzetközi eukarisztikus kongresszus volt a mexikói Guadalajarában 2004. október 10—17-ig, mely egyúttal megkezdte azt az eukarisztikus évet, amely 2005 októberében a XI. Püspöki Szinódussal zárult. Fontos, hogy ez a katolikus rendezvénysorozat ne csak egy belső egyházi ügy maradjon, hanem esetleg a protestáns egyházakkal való párbeszédet is előmozdíthatná, ahol lényegében a wittenbergi és a helvét irányzatú úrvacsoratan a jellemző.47 Itt figyelemre méltó az a püspöki körlevél, amelyet az evangélikus egyház adott közre az úrvacsora ünneplésével kapcsolatban.48 A különböző úrvacsora-vételi formák szinte megegyeznek a „katolikus változattal” (a bemártás, a közös kehely vagy az osztott kehely alkalmazása). Hátra van azonban a tartalom, vagyis a teológiai szempontok közös elfogadása, illetve kidolgozása, és ehhez kapcsolódik az ordináció kérdése. 41 Hafenscher, K., Áprilisi fagykár az ökumené kertjében, in Evangélikus Élet (2003. április 27.), 1. Ortodox oldalról a katolikus egyházat azzal vádolják, hogy az interkommuniót kezdetben korlátozott, de később gyakorlattá váltott módon akaija bevezetni. Vö. Kránitz M., Ökumenikus törekvések a katolikus egyházban, in ... és akik mást hisznek? Hívek és egyházak egymásról, Balassi Kiadó, Budapest 2000. 110. 42 Az úrvacsoráról szóló friss tanulmányokat lásd: Alleine, J. — Calamy, E. — Vines, R. — Wadsworth, Th. —Watson, Th., Az úrvacsora, Koinónia, Kolozsvár 2004. 43 UR 11. 44 Vö. UR 5. A Lutheránus Világszövetség nyilatkozatát lásd: www.lutheranworld.org: Statement of the Lutheran World Federation General Secretery, Rev. Dr. Ishmael Noko, on the encyclical Ecclesia de Eucharistia, 17. April 2003. II. János PÁL, Mane nobiscum (Maradj velünk, Urunk kezdetű apostoli levél az Eukarisztia évére), SZÍT, Buda- ^ pest 2004. Farkas L., Die Eucharistie und die Kirche in den ökumenischen Dialogdokumenten, in Folia Theologica 17, Új Ember - Márton Áron Kiadó, Budapest 2006. 27-38. 48 Evangélikus Élet (2004. október 24.), 9. TEOLÓGIA 2007/1-2 39
