Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)

2007 / 3-4. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kránitz Mihály: Tarnay Pál Brunó OSB (1924-2007)

tenciáját érintik. Vallotta, hogy a fundamentális teológiának megmarad az apologetikai funkciója, de a múlttól eltérő szellemben és megújult módszerekkel. Az „ember-lét” és a kinyilatkoztatás összhangját — tanította — különféle módokon igyekeztek megmutatni, ezek egyike Karl Rahner „transzcendentális módszere” nem az egyetlen, de korszakal­kotó a teológiában. Egy nagyon alapos történeti és irodalmi kritikával kell a kinyilatkoz­tatás egész üzenetének „világát”, történeti helyét, kultúráját megérteni, majd ugyanígy a mi világunk egészébe transzponálni — állapította meg. Eredeti filozofikus beállítottságú személy volt, és az alapvető hittan, ami a katolikus egyetemen tárgya volt, teljesen megfelelt egyéniségének, és gyakran idézte, amit az apostol a lelkünkre köt: „Legyetek mindig készen a feleletre, ha valaki a bennetek élő reménység alapja felől kérdez.” (IPt 3,15) Ez Tarnay Brúnó számára nemcsak annyit jelentett, hogy „miben reménykedünk”, hanem azt is, hogy „milyen alapon”. A válasz­adás volt tehát az igazán a rá jellemző tulajdonság, és mindig kereste a felvetődő kérdé­sekre adott válaszok mögött az átfogó és általános módszert, mely alkalmas a hit bemuta­tására és megvédésére. Nézete szerint a II. Vatikáni Zsinatig a teológia és a tanítói tisztség arra összpontosított, hogy a deizmus és az autonóm ész ellenvetéseivel szemben természetes ésszel, a metafizikai-filozófiai Istentan felépítésével igazolja Isten létezését, sajátságait, a kinyilatkoztatás lehetőségét, majd külső jelek felmutatásával a kinyilatkoz­tatás ténylegességét, történeti valóságát. Tudatosította, hogy ez a feladat továbbra is idő­szerű, jóllehet fejlettebb módszerrel és elmélyültebb reflexióval kell keresni a választ. O nem csak a hitről beszélt, hanem a hit alapjait tudta megvilágítani, kimutatva, hogy a hit tartalma egy olyan esemény, személy és személynek szóló felszólítás, amely az embert megragadni és vonzani képes (Fundamentális teológia, Levelező Tagozat, Budapest, 1993). Önálló vállalkozása volt a vallások szerkezetének, összefüggéseinek a kutatása, mert így tudta feltárni a vallásos hit, a hiedelmek és a rítusok rejtett összhangját (Vallástörténet — keresztény szemmel, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1995). A keresztény szemléletű val­lástörténet nem lexikon vagy szótár, hanem az érdeklődő és a kutató kezébe adott ren­dezett körkép. Katolikus teológusként úgy látta, hogy a saját hite talaján állva elkerülhe­ti a vitatkozást és az értelmetlen kritikát, mert az igazi katolicitás mindenkinek a hitét rokonszenwel nézi. Megvan benne az a merészség, hogy minden utat integráljon egyet­len, mindent átfogó, értelmet kereső hitben. Tarnay Brúnó szellemi munkássága arra irányult, hogy a keresők és a kérdezők világosabban lássák és érezzék az igazi tiszta vallá­sosságot, a „szent vonzó és mégis mérhetetlen tiszteletet keltő erejét” megkülönböztet­ve a hamisítványoktól. Munkáját soha nem tekintette teljesnek vagy lezártnak. Nyitot­tan várta a tudományos észrevételeket, melyek véleménye szerint segíthetik az ő és egy későbbi generáció gondolkodását is. Egyedülálló vállalkozásba fogott, amikor a Katolicizmus és kultuszok című írásával (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1994) feltérképezte az új vallások, vallási csoportosulá­sok, szekták, szervezetek és mozgalmak tanítását és tevékenységét. Szándéka az ismerte­tett vallási csoportokkal az volt, hogy mindenkit meggyőzzön arról, hogy keresztény szeretettel mindenkivel lehetséges a párbeszéd. A fordításokat és a szemléket nem számítva több mint ötven tanulmánya jelent meg magyar, angol, német és francia nyelven. Nagyobb munkái megírásában Horatius elvét követte: „nonum prematur in annum”, vagyis „kilenc évig nyomja az asztalt a kéz­irat”. Régebbi, nagyobb terjedelmű tanításra szánt jegyzeteit nem is adta ki, mert nem tartotta elég korszerűnek. Teológiai munkáit mindig az élet parancsai és igényei vezették. A militáns ateiz­mus tetőpontján kezdett el írni, akkor kezdett el foglalkozni a modem logikával, Isten­MEGEMLÉKEZÉS 236

Next

/
Oldalképek
Tartalom