Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kránitz Mihály: Tarnay Pál Brunó OSB (1924-2007)
MEGEMLÉKEZÉS érvekkel, teológiai kérdések formális-logikai megfogalmazásával. A szemiotika mindig is érdekelte, mert a teológia mint tudomány nem művelhető az emberi beszéd, a kommunikáció formális sajátságainak tanulmányozása nélkül. Alaposabban foglalkozott Jézus történetiségével, a Biblia szavahihetőségével, a „csodák” kérdésével. A teológia végigkísérte életét: tapasztalatai és teológiai munkája egymástól elválaszthatatlan volt (Biztos, vagy jó teológiát?, in: Teológia 26 (1992), 146—152; Hogyan dolgozzék a teológus?, in: Teológia 3 (1969/1) 23-31; Ingadozó-e mai teológiánk?, in: Teológia] 6 (1982/2), 73-79). A teológia és a lelki élet kapcsolatáról szólva kifejtette, hogy „nincs tudományos teológia imádságos, „térdeplő” teológia nélkül, nincs használható és megbízható teória az élet tapasztalata nélkül. És nem volna hitele a teológiának a hívek, a közélet, a másként gondolkodók előtt, ha nem volna meg bennük az ép hit öntudata.” (A Teológia beszélgetése Tarnay Brúnó OSB-vel, 1994.) Gondolkodásában mindig az vezérelte, hogy a tudomány a kritika révén alakul ki. Ennek ismeretében vállalta a kritikát, néha a sértegetést, és Pál apostol intelmét tartotta szem előtt: „Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg!” Professzori munkája után 1995—1997 között kisegítő lelkészként tevékenykedett. 1997—2000 betegszabadságon volt, 2000-től Pannonhalmán élt. Tarnay Brúnó 2007. szeptember 30-án (élete 83. és szerzetessége 65. évében) hunyt el. 2007. október 5-én helyezték örök nyugalomra Pannonhalmán, a Boldogasszony-kápolna kriptájában. Kránitz Mihály 237
