Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A női papság kérdése
DOLHAI LAJOS A női papság kérdése 1. BIBLIAI MEGALAPOZÁS Az egész Újszövetség arról tanúskodik, hogy Jézus életében és az apostoli egyházban fontos szerepe volt a nőknek. Jézus Krisztus asszonytól születik (Gál 4,4). Ez az asszony, az édesanyja jelen van az ő dicsőségének első megnyilatkozásakor (Jn 2,lkk.), ismételten megjelenik Jézus nyilvános működése idején, és az apostolokkal együtt várja a Szentlélek eljövetelét (ApCsel 1,14). Mária mint nő kapott szerepet a megváltás művében. Tudjuk azt is, hogy sok nő kísérte Jézust tanító útjain, akik gondoskodtak róla, és egyesek hűségesek voltak hozzá egészen a kereszthalálig (Mt 15,40). Lukács evangélista fontosnak tartja külön is kiemelni, hogy asszonyok voltak Jézus kíséretében: „Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonoszlelkektől és betegségektől gyógyított meg: Mária melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla” (Lk 8,1—3). Ez a tény igen jelentős, hiszen abban az időben a nők a gyermekekkel együtt alacsonyabb rendű embereknek számítottak.2 A zsinagógái istentiszteleten semmiféle szolgálatot nem teljesíthettek. A Tórával kapcsolatban oktatást nem kaptak, és sok vallási kötelezettségtől is mentesek voltak. A férfinak nyilvánosan nem illett nővel szóba állnia (vö. Jn 4,27). Nem véletlen tehát, hogy egy jámbor zsidó mindennap hálát adott Istennek azért, hogy nem pogánynak, nem rabszolgának és nem asszonynak született. „Az evangéliumok nem hagynak kétséget afelől, hogy Jézus figyelmen kívül hagyta az asszonyokkal kapcsolatos korabeli korlátokat. ”3 Szavai és tettei által közvetve kifejezésre juttatja, hogy ő az Izraelben érvényben lévő szokást az asszonyokkal kapcsolatban elutasítja. Elbeszélgetett velük (Jn 4,1-26), vendégségbe tért be hozzájuk (Lk 10,18-42) és segített rajtuk (Mk 1,30; Mk 5,22; Lk 4,38—39). Jézus példabeszédeiben is gyakran emlegeti az asszonyokat (pl.: Mt 13,33: a kovász; Lk 15,8: az elveszett drachma). Az asszonyokat, egy kivételtől eltekintve, mindig pozitív példaként használja fel tanításaiban (Mt 25,lkk.). Mindezek ellenére, amikor Jézus az utolsó vacsorán megalapítja az újszövetségi papságot, a csak férfiakból álló apostolokra és rajtuk keresztül utódaikra bízta a papi szolgálatot. A Szentírásból kikövetkeztethető, hogy Jézus nem kora szokásainak elvárásaihoz kívánt ragaszkodni, amikor nem hívott meg egy nőt sem az apostolok közé; már csak azért sem, mivel sok esetben környezetével szembehelyezkedve, tudatosan és bátran szóba állt a nőkkel is (vö.Jn 4,27; Mt 9,20-22; Lk 7,37; Jn 8,11), hogy ezzel is rámutasson a nők és férfiak törvény előtti egyenlő helyzetére. Végezetül pedig nem elhanyagolható az a tény sem, hogyjézus édesanyját, Máriát sem részesítette az apostoli hivatalban, aki pedig a keleti liturgia szerint „a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb teremtmény”.4 Jézus példája alapján természetesnek tűnik, hogy a nők kezdettől fogva jelen voltak az egyház életében. Az apostoli iratok néven nevezik őket, mint például „Főbe, aki a kenk- reai egyház szolgálatában állt” (Róm 16,1), Priszka és félje Aquila (2Tim 4,19), Evodia és Szintihe (Fii 4,2). Az apostol mindig elismerően szól a Krisztusért való fáradozásukról. A páli levelekből három szempontot mindenképpen érdemes szóvá tennünk: 1. Pál apostolnak valóban vannak olyan kijelentései, amelyek a bibliai antropológia alapján a férfi felsőbbrendűségére és a nő alárendeltségére utalnak: „Nem a férfi lett ugyanis az asszony2 Vö. De Vaux, R., Les institutions de VAncien Testament, II, Paris 1960. 248—249. 3 Kocsis I., Lukács evangéliuma, SZÍT, Budapest 1995. 181. 4 Ennek hangsúlyozására a Szent Officium 1916-ban megtiltotta, hogy Szűz Máriát papi öltözékben ábrázolják, vö. AAS 8 (1916) 146. 20 TEOLÓGIA 2007/1-2
