Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a "Nemesis divina"-ban
ROKAY ZOLTÁN Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a „Nemesis divina''-ban világ futólagos, felületes szemléletéből származik. Ezzel utasítja vissza az Isten minden- hatóságát és bölcsességét ért ellenvetéseket. Minél mélyebb természetismeretre tesz szert az ember, annál inkább megragadja a természet csodálatra méltó voltát, a Teremtő szándékát, és saját emberi rendeltetését. Az ember feladata, akit az egész ásvány-, növény- és állatvilág szolgál, az isteni hatalom és bölcsesség megértése és a Teremtő nagyságának dicsérete. Az univerzalisztikus felfogás következtében eltűnik a rossz és megnyeijük a jó világ harmóniájának bizonyosságát. A teremtés rendszerében az emberi élet elnyeri értelmét, de mint önmagában álló jelenség az a vigasztalanság tölti el, amelyet a Prédikátor a „vanitatum vanitas”-szal fejez ki. A Politia naturae (1760) ugyancsak a holdlakó képzetéből indul ki, aki az elrettentő vérfürdőt és a bellum omnium contra omnes-t látná a Földön. Linné itt is optimista uni- verzalizmusából eredő választ ad az isteni rendet ért vádra: az általános harc értelme a természet rendjének fenntartása. Ha például egy növényfajtát semmilyen ellenség nem fenyegetné, és mindig meglennének optimális életkörülményei, hamarosan egyeduralkodóvá válna és elnyomná az összes többi növényt.16 Mindez bekövetkezne, ha nem védenék meg a többi növényt a Teremtő szándékának megfelelő intézkedések. Ezekben fel lehet ismerni Isten ujját. Minden teremtmény egyszersmind úr és szolga és mind egy sérthetetlen törvénynek vannak alárendelve, amelyet büntető eljárások éleznek ki. Az ember is alá van rendelve ezeknek az intézkedéseknek. Az ember túlságos elszaporodásának megakadályozásához mindenesetre hozzájárulnak a járványok, irigység... íme, ez Linné optimista világképének igen sötét árnyoldala. Hogy Linné ennek ellenére sem lesz cinikus, mutatja, mennyire ragaszkodik vallásos meggyőződéséhez. Ezt bizonyítják azok az „akklamációk”, amelyekkel megtűzdeli írásait: „Terribilia sunt opera tua, Domine!” — a csúszómászókkal kapcsolatban.17 A Systema naturae mottója: „O Jehova! Quam ampla sunt opera tua! Quam ea omnia sapienter fecisti! Quam plena est terra possessione tua!” (Psalm CIV. 24)18 „Soli Deo honor!” — zárja leírását a rénszarvas bundájában élősködő rühekről.19 A rovarokról szóló tanulmánya pedig Isten hatalmának dicséretében és teleológiai érvében csúcsosodik ki.20 Ennek a világrendnek a része az ember, akinek esetében erkölcsi felelősségről is kell beszélni. Ha Isten tartja fenn a rendet a természetben, úgy az „ökonómia” érdekében igazságot is szolgáltat. A bűnből szükségszerűen következik a bűnhődés, éppúgy, mint ahogyan a természeti törvények szükségszerűen összefüggnek. A gonoszság, a bűn 16 Vö. Linné, Curiositas naturalis 542. köv. Idézet Lutz Rohling után: Opfergänge der Vernunft. Zur Konstruktion von metaphysischem Sinn in Texten der skandinavischen Literatur vom Barock bis zur Postmodeme. Göttingen, 2002 (a továbbiakban: Rühling) 87.: „Quod Feraea mortem inferant Pecoribus, atque ab Accipiti- bus ceterae devorentur Aves [...]; quod multa milia vermium vel Passerculo sint alimento; quod voraces pisces comedant minores; quod pulcherrimae rosae a vermibus destruantur; quod animalia ferocia omni nisu, cetera simpliciora persequantur; quod simplicia vel fuga nocitura factumque tristius; vitare studeant; quod creatura rationalis infandae lanianae per miserrimam hanc vitam, sit exposita, bellumque omnium in omnes existat. Si ad se suumque attendat genus, laboris sudorisque omnia plena inveniet, deprehendet hominem crudelitate reliqua superare animalia, quum non tantum illa eadem, verum persaepe etiam in alios, inque sua ipsius saeviat.” A Politia naturae 23. oldalán pedig ez áll: „Pones enim Tabacum e.g. 40 329 quotannis producere semina, nec ullum in hoc consumendo esse occupatum, facile talis planta omnes opprimeret alias. Ipsa enim cogitatione ad- sequor, fieri non posse, ut simul Sapientissimus Creator instituerit, subsistere desinant, suumque ordinem & justam proportionem deserant.” (idézet Rühling 107. old. után) 17 Vö. Rühlig 130. Systema Naturae. 1735. Faximil kiadás. Stockholm, 1977. címlap. 19 Vö. Hagberg 201-204. 20 Alker I. 353. 194
