Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Puskás Attila: A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél
A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél PUSKAS ATTILA ház nem esetleges történelmen belüli esemény-együttállások,fejlődések és döntések eredménye, hanem Isten örök üdvözítő akaratában és örök üdvözítő titkában gyökerezik. Éppen ezt fejezik ki a páli levelek, melyek Isten örök üdvözítő titkáról beszélnek, mely a korábbi koroknak rejtve maradt, most azonban kinyilvánult az Egyházban és az Egyház által (Ef 1,3—14; 3,3—12; Kol 1,26köv.).”31 Az egy és egyetemes Egyház ontológiai elsőbbsége tehát, összefoglalva a levél mondanivalóját, azt jelenti, hogy Isten örök üdvözítő tervében elsődleges cél a minden embert Krisztus körül magába gyűjtő egy és egyetemes Egyház, s Isten a részegyházakat annyiban akarja, amennyiben ennek az egy és egyetemes Egyháznak a kifejeződései, konkretizálódásai. Az egy és egyetemes Egyház tehát már az üdvözítő isteni tervben is forrása, nem pedig eredménye a részegyházaknak, filozófiai fogalommal kifejezve: on- tológiailag elsőbbséggel rendelkezik. Az egyetemes Egyház időbeli elsőbbségét a CN levél a pünkösdi esemény alapján állítja. Az Isten örök üdvözítő tervében szereplő egy és egyetemes Egyház „pünkösd napján a Mária és a tizenkét apostol körül összegyülekezett százhúsz közösségében nyilvánul ki. Az apostolok az egyetlen Egyház képviselői és a helyi egyházak jövőbeli megalapítói, akiknek világra szóló küldetésük van: már akkor beszéli az Egyház az összes nyelvet” (II/9). A szöveg értelmezésében tehát a pünkösdkor útjára induló Egyház szerkezetében, felépítésében, lényegi elemeiben és küldetésében már az egyetemes Egyházat testesíti meg. A dokumentumot hivatalosan értékelő tanulmány két oldalról világítja meg a CN ezen állítását. Egyfelől tisztázza, hogy a pünkösdi esemény Egyházára alkalmazható-e a helyi/részegyház fogalma, másfelől megfogalmazza e kezdeti Egyház különleges üdvtörténeti helyzetét és a későbbi történelmileg kibontakozó Egyházhoz való viszonyát. Ami az első szempontot illeti, így fogalmaz a tanulmány: „Ez a Jeruzsálemben lévő Egyház, amely »helyileg« meghatározottként jelent meg, mégsem helyi (vagy rész) egyház volt e kifejezés mai értelmében; vagyis nem egy portio Populi Dei volt (vő. Christus Dominus dekr. 11), nem »egyes részegyház«, ahogy a levél mondja, hanem Populus Dei, az Ecclesia universalis, az Egyház, amely minden nyelvet beszél, s ebben az értelemben az összes részegyház anyja, melyek mint gyermekek belőle születnek az apostolok révén."32 32 33 A tanulmány abban látja az időbeli elsőbbség félreértésének mögöttes okát, hogy az egyetemes Egyházat gyakran, mint absztrakt valóságot képzelik el szembeállítva a részegyház konkrét valóságával. Ezzel szemben a pünkösdi esemény jeruzsálemi Egyháza egyszerre a lehető legkonkrétabb és ugyanakkor a legegyetemesebb. „Nincs konkrétabb és helyileg jobban meghatározott valóság, mint az ott összegyűlt százhúsz. Am a százhúsz megismételhetetlen eredetisége és misztériuma abban van, hogy az egyházi szerkezet, mely őket mint Egyházat megalkotja, az magának az egyetemes Egyháznak a szerkezete: ott van a tizenkettő, élükön Péterrel, és a velük való közösségben az egész egyház, mely növekszik — az ötezer —, és amely beszél minden nyelvet, az egységnek és az egyetemességnek a pillanatában, mely ugyanakkor a lehető leginkább helyi, anélkül, hogy — amennyiben a pünkösd Egyháza — egy »egyes részegyház« lenne, abban az értelemben, amit ma adnak ennek a kifejezésnek. ”34 A tanulmány mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a pünkösdi esemény jeruzsálemi Egyháza páratlan és az Egyháznak ebből a kezdőpontból történetileg kibontakozó későbbi állapotához képest egyedülálló üdvtörténeti helyzete van. A hivatalos értelmezés ezt a páradanságot Krisztus áldozatának ephapaxíhoz (Zsid 7,27) hasonlítja. Ez az analógia valóban megfelelőnek látszik annak kifejezésére, hogy a pünkösdi, jeruzsálemi Egyház egyszeri-páratlan valóság (nem egyszerűen a mai értelem32 Kasper, W., Das Verhältnis von Universalkirche und Ortskirche, in: Stimmen der Zeit 218 (2000) 795-804, itt: 801. 33 Congregatio pro Doctrina fidei, „Communionis notio” lettem e commenti, in: Documenti e studi 15, 84. 34 Uo. 187
