Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Puskás Attila: A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél
PUSKÁS ATTILA A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél ben vett helyi/rész egyház), s ugyanakkor mintát és kötelező mércét adó kiindulópont a mindenkori történelemben kibontakozó Egyház számára. Helyes az analógia Krisztus áldozatával, hiszen Jézus a Golgotán egyszer s mindenkorra végbevitte tökéletes áldozatát, mely páratlan, megismételhetetlen megváltói mű, ám ugyanakkor az eucharisztikus cselekményben szüntelenül és szentségi módon, hatékonyan megjelenített üdvözítő esemény, s a mindenkori Egyház életének forrása és mintája. A tanulmány által megvont párhuzam a krisztológiai és az ekkléziológiai ephapax között rendkívül találó. A szöveg így fogalmaz: „Azt állítván, hogy a pünkösdi Egyház, ahogy maga pünkösd, bizonyos értelemben Krisztus ephapaxához, az üdvözítő esemény megismételhetetlen egyszeriségéhez tartozik, azt is akarjuk mondani, hogy ez a Péter és vele együtt a többi apostol által vezetett egyház normatív módon előrevetíti azt a módot, ahogyan az Egyház a jövőben megfog valósulni (az Egyház, amelyet Péter utóda, és vele együtt az apostolok utódai vezetnek). Mivel a pünkösdkor kinyilvánuló Egyház megismételhetetlen egyszerisége ellenére egyszerűen Krisztus Egyháza, az, amelyet a Elitvallásban négy jegyével vallunk meg, és amely ennélfogva a - Communio Ecclesiarum gyanánt felfogott — egyetemes egyház és — a tempus Ecclesiaeben ténylegesen létező — részegyházak mintája marad mindenkor. ”35 Mivel ebből a pünkösdkor Jeruzsálemben lévő, de nem a későbbi részegyház-fogalom értelmében felfogott konkrét-egyetemes Egyházból születnek meg a részegyházak azáltal, hogy egy-egy apostol helyi/részegyházat alapít, melyet egy-egy apostolutód vezet, mint az egyetemes Egyház kifejeződéseit, valóban állítható, hogy a részegyházakat időben is megelőzi az egyetemes Egyház, anélkül, hogy az egyetemes Egyház és a részegyházak kölcsönös benső jelenlétének állítása csorbulna.35 36 Tanulmányunkban igyekeztünk megmutatni, hogy a Hittani Kongregáció Communionis notio c. levele miért tekinthető a katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartájának. A Communionis notio kongregációs irat jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy az egyháztani témákat tárgyaló később megjelent tanítóhivatali megnyilatkozások döntő hivatkozási pontjává vált. II. János Pál pápa Ut unum sint (1995) és Ecclesia de Eucharistia (2003) kezdetű enciklikái, ahogy a Hittani Kongregáció Péter utódjának primátusa az Egyház misztériumában (1998) című irata is a CN-ban vázolt „communio” fogalomra támaszkodnak és az itt kifejtett kommúnió-ekkléziológiai alapelveket alkalmazzák. Az CN levél önértelmezése szerint nem „kidolgozni” akart egy katolikus kommúnió- központú egyháztant, hanem pusztán vázolni ennek a leglényegesebb alapelveit. Olyan princípiumokat, melyek egyben az ökumenikus egységtörekvés iránypontjai is a katolikusok számára. Az alapelvek vázára történő továbbépítkezés azonban - akár a rendszeres teológiában, akár az ökumenikus párbeszédben — már a teológusok, a mi feladatunk. 35 Uo. 36 Joseph Ratzinger, a CN levelet aláíró bíboros prefektus, egy jó évtizeddel később megjelent egyik cikkében így értelmezi a pünkösdi konkrét-egyetemes (katolikus) Egyház időbeli elsőbbségét: „Ezzel a képpel Lukács egyidejűleg azt is kifejezi, hogy születése pillanatában az egyház már katolikus, már világegyház volt. Lukács szemlélete tehát ellentétes azzal a felfogással, mely szerint először a jeruzsálemi helyi egyház alakult ki, s fokozatosan olyan további részegyházak jöttek létre belőle, amelyek lassan egységessé szerveződtek. Éppen ellenkezőleg áll a helyzet, figyelmeztet Lukács: elsőként a minden nyelven szóló, egységes egyház jön létre, az ecclesia universalis, majd a legkülönbözőbb helyeken egyházakat hív életre, amelyekben azonban minden esetben az egységes és egyetlen egyház valósul meg. Az időbeli és ontológiai elsőbbség az egyetemes egyházat illeti; ha az Egyház nem lenne katolikus, egyáltalán nem is lenne egyház...” Ratzinger, J., Zur Gemeinschaft berufen. Kirche heute verstehen. Herder, Freiburg, 2005, 41. 188
