Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Puskás Attila: A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél
PUSKAS ATTILA A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél máz a hivatalos értelmezés.27 A teljes formula együtt a következő összefüggést mondja ki: „Minden részegyház valóban egyház, jóllehet nem az egész Egyház; ugyanakkor az egyetemes Egyház nem különbözik a részegyházak kommúniójától, anélkül azonban, hogy merőben azok összegzése lenne. ”28 A kölcsönösség kimondására a CN levél megjelenése utáni időszakban napvilágot látott teológiai értékelések pozitiven reagáltak, sőt nemegyszer kifejezetten szerencsésnek minősítették magát a „kölcsönös benső jelenlét” kifejezést is.29 Ezzel szemben többnyire bírálatot váltott ki a dokumentum azon tétele, hogy az egyetemes Egyház „minden egyes részegyházat ontológiailag és időben megelőző valóság” (II/9). E kettős prioritás állítása hogyan egyeztethető össze a „kölcsönös benső jelenlét” kijelentésével? A legtöbb kommentátor ellentmondást látott a két tétel között. Maga a kongregációs levél az egyetemes Egyház ontológiai elsőbbségét az Egyházmisztériumra, az egy és egyetlen Egyházra vonatkoztatja és patrisztikus hivatkozásokkal támasztja alá. Az Atyák teológiájában ugyanis gyakorta lehet találkozni azzal a gondolattal, hogy az Egyház létezése megelőzi a teremtést és anyaként szüli gyermekeit, a részegyházakat. A CN hivatkozási helyei Hermász Pásztora, illetve a Római Szent Kelemennek tulajdonított II. levél a korintusiakhoz. Hermász Pásztorában az agg nő szimbolizálja a pre- egzisztens Egyházat, mely egyben a teremtés célja is. Itt azt olvassuk ugyanis, hogy az Egyház „mindenek előtt teremtetett, ezért olyan koros ő [...], és a világmindenség érte állíttatott fel. ”30 31 Az Ál-Kelemen levélben pedig ez áll: „így tehát testvéreim, mindnyájan, akik Atyánknak, az Istennek az akaratát megtesszük, abból az Egyházból valók leszünk, mely első, szellemi, mely még a Nap és a Elold előtt megteremtetett. [...] A könyvek és az apostolok nem mostaninak mondották az Egyházat, hanem felülről valónak, mert szellemi ő, ahogyan a mi Jézusunk is, a végső napokban jelent meg, hogy üdvözítsen bennünket. ”31 A felülről való, szellemi, első, nem mostani, préegzisztens és a teremtés céljaként ábrázolt Egyház az Atya egyetemes és örök üdvözítő tervében a Krisztus misztériumától elválaszthatatlan, minden embert magába gyűjteni hivatott, egy és egyetemes Egyházat jelenti, azaz magát az Egyház-misztériumot. Amint a CN hivatalos értelmezése megjegyzi, és ezzel helyesen kiegészíti a kongregációs levél érvelését, az Atyák ekkléziológiai szemlélete szentírási alapokon nyugszik, elsősorban Szent Pál apostol teológiáján. Valóban, a páli levelekben, illetve a páli teológiai tradícióban az Egyház, mint a mennyei Jeruzsálem és anyánk (Gál 4,26), az élő Isten városa és az elsőszülöttek gyülekezete (Zsid 12,22köv.) jelenik meg. Egyetérthetünk Walter Kasper értelmezésével, amikor megállapítja: „Ha apreegzisztenciáról szóló tételeket eloldjuk a korhoz kötött megfogalmazási formától, akkor a következőt jelentik: Az Egy27 Uo. 82. 2,UoUo. A recepciót is szem előtt tartó hivatalos értelmezés a következő elemeket sorolja fel, melyek katolikus és nem-katolikus, valamint nemzetközi ökumenikus szervezetekben pozitív visszhangra találtak: a kommúnió új- szövetségi hátterének megvilágítása, szentháromságtani gyökerének említése, az egység kommúnió természetének állítása, s egyáltalán a kommúnió ekkléziológiai értelmezési elvvé tétele. Megjegyezzük, hogy a „relatio mutuae interiori tatis” kifejezés trinitárius asszociációkat is kelt. A kölcsönös benső jelenlét fogalma nem áll ugyanis messze a Szentháromság életében az isteni személyek ugyancsak kölcsönös kapcsolatrendszerére alkalmazott circuminsessio/circumincessio kifejezések jelentéstartalmától (kölcsönös egymásban lét). Mindenesetre a CN szövege nem foglalkozik ennek az analógiának az alkalmazhatóságával illetve belső lehetőségeivel. Egy katolikus kommúnió-ekkléziológia számára azonban a CN-ban használt ezen kifejezés kiindulópontja lehetne egy trinitárius irányban történő továbbgondolásnak. Hermász, A Pásztor, Látomások 2,4, in: Apostoli atyák (szerk. Vanyó László), Ókeresztény írók 3, Szent István Társulat, Budapest 1980, 258. 31 Római Szent Kelemen, II. levél a korintusiakhoz, 14,2, in: Apostoli atyák (szerk. Vanyó László), Ókeresztény írók 3, Szent István Társulat, Budapest 1980, 156. 186
