Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Perendy László: Athénagorasz a feltámadásról
Athénagorasz a feltámadásról - A keresztény antropológia kezdetei PERENDY LÁSZLÓ Barnardnak a De resurrectione-ról szóló cikkében számos természetfilozófiai kérdés is megjelenik.18 Egyértelmű, hogy Athénagorasznak a korabeli természettudományokhoz való viszonyát nagymértékben befolyásolta Galénosz és köre.19 Nézeteik rokonok voltak: „Galénoszhoz hasonlóan helytelenítette a kritikátlan hiszékenységet, amely nem engedett teret a hiteles tudásnak. Az ő felfogásában az igazi kereszténység nemcsak a pogány politeizmussal állt szembe, hanem azon keresztények nézeteivel is, akik helytelenítették a logika tudományát és a tudományos gyógyászatot. Ebben a tekintetben Athénagorasz élenjárt a keresztény gondolkodásban.”20 Barnard szerint Athénagorasz antropológiája egészen egyedi. Az apologéta szerint létezik egy Fő Ok, aki az emberi test összetevőit létrehozta. Ezek az összetevők, elemek nem örökkévalóak és a közöttük levő kapcsolatok sem örökkévalóak. Az evolúciós folyamat során hozzák létre az ember anyagi összetevőjét. Az ember tehát összetett létező, compositum.21 A lélek, amely ennek a compositum-nak másik összetevője, a Teremtő bölcsességét tükrözi. Ami a lélek halhatatlanságát illet, Bamard a következőképpen foglalja össze Athénagorasz végső következtetéseit: ,,A lélek tehát, amely az emberben levő értelmi képesség székhelye, természeténél fogva és létének végső oka miatt elpusztíthatatlan, halhatatlan és mindörökké létező, még azután is, hogy a halálban elválik a compositum-tói.”22 Noha ez a mű apologetikus célzatú és nem dogmatikai traktátus, Athénagorasznak a létről alkotott véleménye eléggé kiviláglik a különböző utalásokból és implikációkból: „Megkülönbözteti egymástól Istent és az anyagot, noha nem hangsúlyozza túl a közöttük levő szakadékot. Véleménye szerint mindkettő valóban létezik. Az anyagot Isten teremtette és tehetetlen masszaként létezett, amíg Isten nem formálta meg, mégpedig Lo- goszának segítségével, hogy kialakuljanak belőle az érzékszervekkel felfogható világ elemei. A létezők két rendje között alapvető a különbség: Isten teremtetlen, örök, változatlan Teremtő, akit hatások nem érnek. A teremtett, változékony létezők a Teremtő Hatalmának és Intelligenciájának művei.”23 Mint már korábban említettem, B. Pouderon védelmébe veszi a De resurrectione athénagoraszi szerzőségét.24 Ugyanakkor nem becsüli le azt a nyilvánvaló ellentmondást, amely fennáll a Legatio és a De resurrectione között abban a tekintetben, hogyan vélekednek Istenről mint mesteremberről: „A Legatio Isten és az anyag viszonyát ahhoz a kapcsolathoz hasonlítja, amely egy mesterember és az által megművelt anyag között van (XV,2; XVI,1 és 3; XIX,4), miközben a De resurrectione egy ilyen párhuzamot profánnak minősít (IX, 1). Ez az ellentmondás azonban az egész keresztény gondolatvilágra jellemző, ahogyan azt már Geffcken kimutatta (Zweigr. Ápol. p. 190—191). Egyébként is, a De resurrectione szerzője nem egyszerűen azt akaija mondani, hogy Isten nem olyan értelemben mesterember, mint a többiek, hiszen ő azt is újjá tudja alkotni, ami tönkrement?”25 18 L. W. Barnard, Athenagoras, De Resurrectione, in: Studia Theologica 30 (1976) 1-42. A. J. Festugiére—R. M. Tonneau, Le Compendium Timaei de Galien, in: Revue des etudes grecques 65 (1953) 97-118. L. W. Barnard, i. m. 16; gondoljuk például Tatianoszra, aki elvetette az orvostudományt. 21 Uo. 17. 22 Uo. 19. 23 Uo. 30. B. Pouderon, L’authenticité du traité sur la resurrection attribué ä I’apologiste Athénavore, in: Vwiliae Christianae 40 (1986) 226-244. 25 Uo. 231. 171
