Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Perendy László: Athénagorasz a feltámadásról
PERENDY LÁSZLÓ Athénagorasz a feltámadásról - A keresztény antropológia kezdetei Pouderon alapos vizsgálatnak veti alá azoknak a kifejezéseknek az eredetét, amelyek kozmológiai vonatkozásnak. Véleménye szerint nem mondható el róluk, hogy tisztán arisztotelészi vagy platóni eredetűek lennének. A két műben szereplő kifejezések közötti eltérések nem olyan jelentősek, hogy alátámasztanák azt az elméletet, miszerint a De resurrectione nem Athénagorasz műve lenne. A két mű filozófiai háttere lényegében azonos: „A doktrína terén van két másik közös elem, amelyek különböző formulákban jelennek meg; Athénagorasz egyrészt azt állítja, hogy a világ nem közvetlenül a semmiből jött létre, hanem valamiféle formátlan anyagból: 7tav8e%rjq űA,r| szerepel a Legatio-ban (XV, 2), miközben a De resurrectione szerzője az apopcpoq oűaía szavakat használja. Platón a Timaiosz-ban (51a) valójában két melléknevet használ: öcpopcpo^ és 7iavSe%f|£ kapcsolódnak az eT5oc,-hoz, hogy az első szubsztanciát jelöljék. A nav8exr\q íRr| nem jelenik meg Platónnál, viszont neki tulajdonítja a doxographia (vö. Albinos, Epitome, VIII,3; Jusztinosz, I. Ápol. LIX,2; lásd mégjean Pépin, Theologie Cosmique, 25. o.). A t) agopcpoq oűoía kifejezés nem található Arisztotelésznél. O többek között a következő kifejezéseket alkalmazza: xö apopcpov (Phys. 7,191,a) és a íj tmompevri oűaía (Met. A 9,992b) szerepel a í5A,r| mellett (forrás: H. Bonitz indexe). Nehéznek tűnik tehát szembeállítani a két kifejezést, ti. a 7tavSexijQ í3A,r|-t mint platónit, és az apoptpoc; oűaía-t mint arisztotelé- szit, még akkor is, ha Athénagorasz számára az oűaía arisztotelészi kifejezés (vö. Sup. XVI ,3). Másrészt az apologéta a transzcendensnek tartott Istenben felismer egy bizonyos fokú immanenciát, amely Gondviselésként (jtpóvota) nyilvánul meg. Ez az eszme egyrészt megtalálható a Legatio VIII,4-ben: »a világ Teremtője felette van teremtményének, amelyben Gondviselésének gyakorlása révén van jelen (éjtéxcov aűxöv xfj xoúxcov npo- voía)«, másrészt a De resurrectione XVIII,2-ben: »...a Teremtő gondviselése mindent áthat (ént nav ... 8iijKot)aav xijv napa xoű noujaavxo^ énigéXeiav)«. Az éntpéA,eta terminust ugyanabban az értelemben használja, mint a npóvota-t vagy a (ptAaKtj-t, amelyek egyébként egy kicsit korábban szerepelnek a szövegben.”26 Pouderon későbbi könyve alapos leírást ad a két műben szereplő legfontosabb témákról és a korabeli szellemi élet hatásáról. Kétségtelen, hogy fő eszméi kissé más szemszögből tűnnek fel a két műben. Pouderon véleménye szerint az ellentmondás, amely látszólag megjelenik a testek összetételével kapcsolatban, könnyen feloldható: „A De resurrectione szerzője számára tehát a test négy elemnek az egyfajta elrendeződése, amelyek harmóniát képeznek, hogy egy egészet alkossanak. így formálódik ki az emberi test: a megformálatlan anyagból kiindulva, a platóni hagyomány szerint (íj üA,r|: vö. D. R. III,2), vagy pedig négy elem kombinációja révén, a sztoikusok tanítása szerint (xa axoiyeía, uo.)? A két hipotézis azonban egyáltalán nem záija ki egymást, mivel Platón is elismerte az elemek létét, amelyek az emberi test alkotórészei (aí Jipöxai ápXaÚ yö- D. R. Ill,1 és 3), amelyeket talán molekuláknak is lehet nevezni (őyKOt); vö. D. R. XVII,2).”27 Pouderon úgy véli, hogy még a gnoszticizmus is befolyásolta Athénagoraszt, amikor az emberi testhez kapcsolta a rossz forrását.28 A következő kifejezések jelentésköre bizonyos fokig egybeesik: acopaxtKÓc;, aapKiKÓt; és űA,ikó<;.29 A démonok hatására szintén * * 26 Uo. 238-239. 27 B. Pouderon, Athénagore d’Athénes. Philosophe chrétien (Théologie Historique 82), Paris 1989, 168—169. 28 Uo. 171-172. 29 Uo. 173. 172
