Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Beran Ferenc: A papok helyzete a mai világban
A papok helyzete a mai világban BERAN FERENC nia. A pap lelkipásztori szeretete Krisztusnak, mint Vőlegénynek az Egyházhoz, mint Menyasszonyhoz való kapcsolatához hasonlítható. A lelkipásztori szeretet tehát egy belső „dinamikus lételv”, amely képes arra, hogy összefogja a pap sokféle cselekedetét.6 A papi élet és szolgálat direktóriuma még nagyobb hangsúllyal emeli ki a lelkipásztori szeretet fontosságát, amikor kimondja, hogy a lelkipásztori szeretet tudatosítása megóvja a lelki- pásztort a funkcionalizmustól, vagyis attól a veszélytől, hogy a papi munka értékét az elvégzett dolgok mennyiségével mérje.7 A hangsúly a hívekért szentelt életen, odaadáson van. Ez a szemléletmód megakadályozza azt, hogy a pap elvesszen a hétköznapi feladatok között, vagy hogy mindig a még el nem végzett munkára gondoljon, és emiatt keserűséget érezzen. A tapasztalat azt mutatja, hogy akinek a munkáját a lelkipásztori szeretet indítja, azt a hívek, sőt talán az is mondható, a világ is ajándékként elfogadja. Más szavakkal: ennek a szeretetnek a világ sem áll ellen. RÉdei József írja, hogy amikor Sárisápra került lelkésznek, az ateista szellemű falu hidegen fogadta. A felnőttek nem fogadták a köszönését, a fiatalok pedig elfordították a fejüket. Ekkor elhatározta, hogy mindenkihez „krisztusi szeretettel” közeledik: senkiről nem mond rosszat, és mindenkiben a jót keresi. Ennek következtében enyhülni kezdett a fagyos légkör. Néhány év múlva már mindenki fogadta a köszönését, sőt már akadtak olyanok is, akik visszamosolyogtak.8 2. A JEL SZEREP VÁLLALÁSA Az előbb láttuk, hogy a lelkipásztori szeretet adja a tartalmat, a belső erőt és lendületet a pap munkájához. A világ is elsősorban ezt várja tőle. A lelkipásztori szeretetnek azonban külső jelekben is meg kell nyilvánulnia. Hangsúlyoznunk kell, hogy elsődlegessége a belső tartalomnak van. E nélkül a jel üressé, visszatetszővé válhat. Ha azonban a jel megélt belső tapasztalatból fakad, komoly hatással lehet az értékrendszerében bizonytalankodó világban. II. JÁNOS PÁL PÁPA első nagycsütörtöki beszédében, amit a papokhoz intézett, különös módon felhívta erre a feladatra a figyelmet. A levél szerint néha úgy tűnik, hogy a papok között sokan nem vállalják ezt a jel szerepet, arra gondolván, hogy a hívek már nem várják el tőlük. A pápa keserűen jegyzi meg: „Ugyanazok, akik azt várják, hogy a papi élet laicizálódjék, és tapsolnak minden olyan megnyilvánulásnak, ami ennek az átalakulásnak a jele, minden bizonnyal megvetnek majd minket, ha engedünk ennek a kísértésnek. Utána pedig elveszítjük a hívő nép megbecsülését is.”9 Itt valaki közbevethetné, hogy minden keresztény embernek, ahol él és dolgozik, vállalnia kell a jel szerepet. A II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozta, hogy minden megkeresztelt ember részesült Jézus papságából, sőt mind a három feladatából: az igehirdetésből, az áldozatbemutatásból és a családi közösség vezetéséből is.10 A pap jel szerepének vállalása azonban mégis különbözőnek mondható. Ezt a pap sajátosan megszentelt életállapota adja meg. A pap ugyanis felszenteltsége révén — küldetésnek megfelelően — sajátos 6 Uo. Vö. A papi élet és szolgálat direktóriuma, 44.p. Vö. Előttünk járnak, Szent István Társulat, Budapest, 2000. 118. old. II. JÁNOS PÁL pápa, Nagycsütörtöki levele a papokhoz, 7. Vö. Lumen gentium, 11. 15
