Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész)
A klerikust állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész) KUMINETZ GÉZA 4.2. A klerikusi státus megszerzése A hatályos jog szerint ma a klerikusi státusz egybeesik a szent rend felvételével. A szent rendet ma csak azok a fokozatok alkotják, melyek isteni jog alapján léteznek, s ezek a püspökség és a papság, mint a szó szoros értelmében papi rendek, illetve a diakonátus, vagyis a szolgálat szentsége. A történelem tanúsága szerint az egyház ehhez a szentséghez hozzákapcsolt tisztán egyházi jogon bizonyos más szolgálatokat, kiterjesztve ezzel a klerikusi állapotban levők körét. A legfőbb törvényhozó a jelenlegi történelmi helyzetet értékelve, úgy határozott, hogy csak azok lehetnek klerikusok, akik az egyházi rend szentségét érvényesen felvették. Ez pedig a diakónusi rend felvételével kezdődik. A klerikusi státusszal igen szoros kapcsolatban van egy másik ősi jogintézmény is, az inkardi- náció, vagyis a klerikusi hovatartozás. Az inkardináció hatással van a felszentelt díjazására, szolgálatára, mivel ez az a közelebbi jogalap, mely révén az adott részegyházban egyházi hivatalt kaphat a klerikus, és ordináriusa jogosult és köteles klerikusi állapotából eredő életvitelének ellenőrzésére. Az inkardinált ordináriusa ugyanis joggal felügyeli klerikusainak életvitelét. Aki egyszer érvényesen felvette a szent rendet, az ezzel járó rendi hatalomtól nem fosztható meg, mivel a szentelés eltörőlhetetlen jegyet hagy hátra a lélekben. Mindazonáltal, a felszentelés jogkövetkezménye, a klerikusi állapot elveszthető, ami a klerikusi állapottal járó jogokat és kötelezettségeket szünteti csak meg, de nem a felszenteltséget. Létezhet olyan helyzet is, hogy a klerikusi jogok és kötelességek gyakorlása részben vagy egészében felfüggesztődik, főleg büntető intézkedések következtében. Ebben az esetben marad a klerikusi állapot, de a vele járó jogok gyakorlása törvényesen akadályozott. Természetesen, a klerikusi státusz elnyerését alapos és hosszabb időt igénybe vevő felkészülés előzi meg. A klerikusi életvitelre nemcsak a szent rend természetéből, illetve a jogrend vonatkozó jogállást kifejező előírásaiból következtethetünk, hanem magából a klerikusok képzési rendjéből, valamint a szentelési szabálytalanságok és akadályok jellegéből is.39 Ennek az életállapotnak a szabad megválasztásához egy sajátos feltétel járni, éspedig az, hogy erre az életállapotra senkinek sem lehet jogigénye, tehát a szent rend és jogkövetkezménye, a klerikusi állapot nem alanyi joga a hívőnek.40 Ugyanez vonatkozik a szerzetességre is, de analóg módon a házasságra is, mivel ez utóbbi esetén csak akkor lehet élni a házasodás jogával, ha ebben van partner, vagyis a másik fél törvényes beleegyezése és jogképessége. Mindazonáltal a házasodás joga alanyi jog. Aki tehát egyszer klerikus lett, s nem vesztette el klerikusi állapotát a jog előírásai alapján, vonatkoznak rá a klerikusi státuszból eredő kötelezettségek és jogok. Röviden: alanya azoknak. A továbbiakban majd ezeket a kötelességeket és jogokat vetjük alá vizsgálatnak. 39 Ez utóbbiak alapján csak olyan személyek nyerhetik el a klerikusi státuszt, részesülve a szent rendben, akik fizikailag, szellemileg, lelkileg, pszichikailag egyaránt alkalmasak és képesek a szent renddel járó terhek viselésére. Továbbá olyan személyiséggel kell rendelkezniük, ami szintén megfelel a pásztor békét, szeretetet, reményt és hitet sugárzó alakjának. Ugyancsak mentesnek kell lennie a jelöltnek bizonyos súlyos bűncselekmények elkövetésétől, így nem lehet gyilkos, mást vagy magát megcsonkító, magzatelhajtásban tevékenyen részt vevő, nem lehet eretnek, szakadár, aposztata. Nem viselhet bizonyos közhivatalokat, számadással járó vagyonkezelést. Nem szabad továbbá az sem, hogy papoknak fenntartott funkciókat színleljen. Vö. López Illana, F., Correlazione tra ordine sacro, stato clericale, diritti ed oneri annessi, in: Moroni, A,—Pinto, C.-Bartolucci, M. (a cura di), Sacramenti, liturgia, cause dei santi. Studi in onore det Cardinale Giuseppe Casoria, Napoli 1992, 64. 153
