Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Török László: Egy új módszer a Szentírás megértéséhez: a retorikai analízis
Egy új módszer a Szentírás megértéséhez: a retorikai analízis TOROK LÁSZLÓ 5.1. AZ ELSŐ RÉSZ (MT 5,17-18) Az első rész (5,17—18) két részletet (17 és 18) tartalmaz. Az első részletet (17) három szegmens alkotja koncentrikus elhelyezésben. A szélső szegmensek kéttagúak (17ab.de) és torzított tükörképet mutatnak egymásnak. A harmadik szegmens első tagja (17d) ellentétes előjellel megismétli az első szegmens második tagját (17b); második tagja (17e) pedig helyreigazítja a téves „elgondolást”, ami a részlet első tagjában (17a) már elutasíttatik. Az első részlet egytagú centrumában (17c) egymást kiegészítő fogalmak, a „törvény” és a „próféták” állnak. Az elnevezés két könyvgyűjteményt takar, amelyek együtt írják le a zsidó erkölcs és hit normáit, s mint ilyenek, számukra az emberi élet legfontosabb szellemi valóságai és biztosítékai. A körülötte elhelyezkedő szegmensek mind rájuk irányulnak: az elítélt téves gondolkodás, amely azt hiszi, hogy Jézus „el akaija törölni” (17ab), és a kiigazítás, mely szerint „be akaija teljesíteni” azok tanítását (17de). A második részletet két háromtagú szegmens alkotja (18abc.def) egymásnak tükörképet mutatva. A központi helyen (18c) egymást kiegészítő fogalmak, az „ég” és a „föld” találhatók, amelyek merizmusként együtt jelentik a látható világot, s mint ilyenek az emberi lét anyagi alapját alkotják. A velük szemben lévő központi helyen (18d), az „ég” és a „föld” nagyságával és önállóságával szemben, ellentétet képez az „ióta” és a „vesszőcske” kicsiny volta, valamint az a tény, hogy nem önállóan állnak itt, hanem mint a „törvény” — amihez nyilván hozzá kell kapcsolni a fogalom pár másik tagját, a „prófétákat”9 is (17c) — legkisebb elemei. Ez utóbbi szópár tagjai, mint írásjelek, azonos jelentéstartományba tartoznak, de a „vesszőcske” mint hangsúlyjel, vagy betűcsúcs10, az „ióta” vagy más hang részlete is lehet, tehát még kisebb értékű egység, mint egy betű. A szegmensek szélső tagjai (18ab.ef) viszont fejre állítják az értékrendet, mert amíg a „mindennek” hit ég és fold egyszer „elmúlik” (18b), a törvénynek a legapróbb részlete sem „múlik el” (18e), hanem „minden”, ami benne van, „megvalósul” (18f). A két részletben szereplő igék több szempont alapján különböző módokon is összekapcsolhatók egymással. Tartalmuk szerint megkülönböztethetünk két rokon értelmű csoportot, amelyek viszont egymással szemben ellentétes értelműek. Egyik csoportba tartoznak az „eltörlést”, „elmúlást” — katalüszai = „eltörölni”(17bd), parelthé = „elmúlik” (18be) —, a másikba a beteljesedést kifejező igék: plérószai = „beteljesíteni” (17e) genétai — „megvalósul”(\8e). A parelthé — „elmúlik” ige (18be) viszont összekapcsolható az élthon = „eljöttem” igével (17be) mint annak azonos tövű, de ellentétes értelmű párja (erchomai — par-ercho- mai, „jönni” — „menni”), s még a szerkezetben elfoglalt pozíciójuk is láthatóan azonos. Mindent összevetve, és a mozgásirányokat figyelembe véve, a következőket mondhatjuk: Jézus eljött, itt van élthon Az ég és a fold elmegy, halad az elmúlás felé parelthé Az ióta és a vesszőcske nem megy el, ou mé parelthé a törvényből itt van A törvény megvalósul, halad a megvalósulás felé genétai 9 Néhány szövegtanú ténylegesen tartalmazza ezt a törvény mellett a „prófétákból” betoldás: Q/13 565 al. A Vulgátában apex. TEOLÓGIA 2007/1-2 101
