Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Benkő Antal: A papi lelkiség pszichológiai alapjai
A papi lelkiség pszichológiai alapjai BENKŐ ANTAL S.J. b) Érzelmi életünk helyes kezelése Az érzelmek jelentős energiaforrások a másokkal való kapcsolatban: fejlesztő, de akadályozó tényezőként hathatnak. A másik személy lelki világába való beleélés egyik útja éppen az, hogy magunk is tapasztaltunk hasonló lelkiállapotot (öröm, szomorúság, szenvedés...), mint embertársunk. A kordában nem tartott érzelmek súlyos következményekkel járó téves cselekedetekre ragadhatnak el bennünket. A klasszikus felfogás elengedhetetlen része volt az önfegyelem, az aszkézis: a hibás magatartások kerülése és a jó, erényes életvezetés begyakorlása. A múlt század 70-es-80-as éveiben egyesek mintha nem is szívesen hallották volna az aszkézis szót. Napjainkban a modern pszichológia újra felfedezi és sürgeti ennek fontosságát.15 A harag, az agresszivitás és a szexuális érzelmek különösen is fontos szerepet tölthetnek be minden ember, így a pap életében is, amikor két személy között közeli és gyakori kapcsolat áll fenn, mint pl. a pszichoterápiában vagy a rendszeres lelkivezetésben. Ilyenkor könnyen érzelmi átvitel „transzferencia”, illetve „kontra-transzferencia” alakulhat ki a két fél, a lelkipásztor és a hívő között. Amikor a kliens vagy a vezetett vetíti ki tudatalatt vagy félig tudatosan tapasztalt érzelmeit a terapeutára vagy a lelkivezetőre, akkor transzferenciáról beszélünk. Amikor a terapeuta, illetve lelkivezető vetíti ki saját érzelmeit a kliensre, vagy a ve- zetettre, akkor kontra-transzferencia alakult ki. (Pl. A lelkivezető a beszélgetés során úgy érzi, hogy számára a rábízott „kellemes”, „nagyon érdekes személy”; vagy az ellenkezője: „unalmas”, „bosszantó” stb.) Meg kell tanulni, hogy sem a transzferenciánál, sem a kontra-transzerenciánál a lelkivezető ne hagyja figyelmen kívül érzelmeit. Ne fojtsa el ezeket az érzelmeket, de ne is engedjen nekik, hanem vizsgálja meg, sőt ha kell, egy másik személy segítségével is vizsgálja meg érzelmei tényleges okát, és hogy, miként kell eljárnia ezekkel kapcsolatban. A szexuális érzelmek kérdésének tárgyalásánál érdemes figyelni Hart tanulmányára16, amelyet 4 nagyobb protestáns felekezet (preszbiteriánusok, metodisták, Isten Egyháza Gyülekezet és episzkopaliánusok) lelkészeivel — tehát házas lelkészekkel — végzett Kalifornia egyik legismertebb teológiai intézetében többek között szexuális életükről is.17 Hart megjegyzi, hogy a szexualitás terén kapta a legmegrázóbb eredményeket. A válaszolókat biztosította, hogy adataikat „abszolút bizalmasan” kezeli, ennek ellenére sokan mégsem mertek egészen őszintén felelni. Tehát a tényleges helyzet feltehetően még rosszabb, — írja Hart. A lelkészek 37%-a válaszolt úgy, hogy a „lelkészhez nem megfelelő szexuális magatartásba bocsátkozott”, és 13%-a mondta, hogy volt teljes szexuális kapcsolata valakivel hívei közül, aki nem a felesége. Ez az arány magasabb, mint ami előfordul pszichoterapeutáknál vagy orvosoknál klienseikkel kapcsolatban — olvashatjuk Hart beszámolójában. Szerinte ezeknek a helytelen szexuális magatartásoknak egyik oka az, hogy a lelkészek nem képesek helyesen kezelni azokat az érzelmi átviteleket, amelyek a közvetlenebb személyes kapcsolat folytán felléphetnek két személy között. Ugyanis 15 Ld. Geyer, A. L,—Baumeister, E. T.: Religion, Morality and Self-Control: Values, Virtus and Vices. In Pa- LOUTZIAN, R. F.—Park, C. L. (Eds.): Handbook of the Psychology of Religion and Spirituality. Guilford Press. New York-London. 2005. 412-432. 16 Hart, A. D. The emotional hazards of the ministry. In Roelofsma, P. H. M. F. és tsai: One Hundred Years of Psychology and Religion. VU Unversity Press, Amsterdam, 2003. 169—186. Ennek rövid ismertetése azért is jelentős lehet, mivel Magyarországon is vannak házas katolikus — bár nem római, hanem keleti rítusú — papok. Továbbá azt is láthatjuk, hogy a szexualitás problémáját nem lehet a cölibátusra redukálni. TEOLÓGIA 2007/1-2 9
