Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM I AIV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége... A simóniás visszaélések megszüntetése a gregoriánus reformok homlokterében helyezkedett el, és megfigyelhető, hogy a XI-XIII. századi zsinatok,73 beleértve az egyetemes zsinatokat is (vő. III. Lateráni Zsinat 7. kánon)74 határozottan felléptek ellene. A IV. Lateráni Zsinat simóniaellenes intézkedései alapvetően az egyházi hivatalok betöltése kapcsán gyakorolt anyagi visszaélésekkel foglalkoznak.75 Ez azonban a simónia fogalmának csak egyik, leszűkített értelme. Az Apostolok Cselekedeteiben szereplő Simon mágus76 nevére és tevékenységére visszanyúló elnevezés általános jelentése: lelki javak vétele, illetve eladása, amelynek pontos meghatározását először Nagy Szent Gergely pápánál (590—604) olvashatjuk. Jelentheti a szentség kiszolgáltatásáért; a szent hatalommal összefüggő feladatért, vagy hivatal elnyeréséért pénzben, vagy más formában kapott ajándék elfogadását; szolgálatok elvégzését; vagy pedig egyszerűen a személy ügyében való közbenjárást. A simónia bűnébe eső egyházi megítélése nagyon szigorú, hiszen már Nagy Szent Gergely pápa szerint is az ilyen személyt úgy kell tekinteni mint eretneket.77 Ez a radikális vélemény logikusan következik az egyház működését és tevékenységét megalapozó krisztusi, úgynevezett nagy missziós parancsból (Mt 28,19—20), mellyel Jézus küldi az apostolokat, hogy tegyenek tanítványává minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. A XI. Toledói Zsinat (675) 8. kánonja, éppen ezért a simónia kapcsán kifejezetten felhívja a figyelmet Jézus szavaira, hogy amit ingyen kaptak, ingyen is adják át.78 Ez a kánon mind Chartres-i Szent Ivó műveibe,79 mind pedig a Decretum Gratiamba bekerül.80 Mivel az egyházban a legfőbb cél tehát a lelkek üdvösségének az előmozdítása, és ezt a célt hivatott szolgálni az egyes szentségek kiszolgáltatása, de a papszentelésből fakadó szent hatalom gyakorlása is, az egyház tevékenységével lényegileg nem férhet össze a simónia egyetlen formája sem.81 Az utolsó kánonok kifejezetten az izraeliták és muzulmánok keresztény társadalmon belüli helyzetével foglalkoznak. Ezek a rendelkezések tiltják az uzsorás izraelitákkal való kereskedelmet.82 A 68. kánon pedig az izraeliták és a szaracénok számára a keresztényekétől megkülönböztető ruha viselését teszi kötelezővé, illetve, valószínűleg személyük védelme miatt, megtiltja számukra, hogy a nagyhéten a nyilvánosság előtt mutatkozzanak.83 Magyarországon már az 1100-ban megtartott I. Esztergomi Zsinat 73 Vö. Szuromi Sz. A., „Az első három esztergomi zsinat és a magyarországi egyházfegyelem a 12. században” in Erdő P. (szerk.), Tanulmányok a magyarországi egyházjog középkori történetéről (Bibliotheca Instituti Post- gradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/3), Budapest 2002. 87-142. különösen 89; 105—107. 74 COD 214-215. 75 63-66. kánonok. DS 820. 76 ApCsel 8,18-21. A kérdésről részletesen vö. Szuromi Sz. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem, 184-191. 78 Mt 10,8. 79 1093 és 1095 között. Vö. Erdő P., Az egyházjogforrásai, 155-158. 80 Vö. Chartres-i Ivó Decretum 1. 37; 5. 126; Tripartita II. 42. 4; C. 1 q. 1 c. 101. Nem tévesztendő össze a simónia az egyes szentségek kiszolgáltatásakor a papnak adott adománnyal. Ezekben az esetekben meghagyással összekapcsolt ajándékozásról van szó, azaz a pap nem az anyagi ellenszolgáltatás fejében végzi el a szentség, vagy szentelmény kiszolgáltatását. Vö. ERDŐ P., Egyházjog, 465. Az így felajánlott összeg hozzájárulás az egyház feladatának végzéséhez. Erre példa a miseadomány, de a temetéskor a hozzátartozók által adott összeg, amely már részét képezi az elhunytért való közbenjárásnak. Szuromi Sz. A., „A halálra való felkészülés” 224—225. 82 67. kánon. 83 68. kánon. 92 TEOLÓGIA 2006/1-2
