Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból
AIV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége... m SZUROMI SZABOLCS ANZELM több fejezetben beszélt az izmaelitákról (muzulmánokról)84 és az izraelitákról.85 A zsinati rendelkezések az izmaelitáknak a társadalomba való beilleszkedését próbálták előmozdítani, egyúttal tilalmazták, hogy a keresztények felett az izraeliták bármilyen hatalmat gyakoroljanak. Letelepedésüket a kortárs európai területi zsinatokhoz hasonlóan a hazai egyházi jogalkotás is csak a püspöki székhelyeken engedélyezte. Kálmán királyunk törvényei között található Capitula de iudeis már kitért a keresztények és az izraeliták közötti kölcsönügyletekre,86 melyeket vegyes, azaz mind a két fél részéről állított tanúk jelenlétében kellett lefolytatni. Amennyiben jelentősebb összegről volt szó, úgy ennek az ügyletnek írásban kellett történnie. Érdemes összevetni ezeket az intézkedéseket a IV. Lateráni Zsinatot követően megszövegeződő, 1233-as beregi egyezményben foglaltakkal, melyek Jakab, itáliai püspök, pápai legátus jelenlétében születtek meg. Az egyezmény fellépett mind az izraeliták, mind pedig a muzulmánok állami tisztségviselésével szemben.87 Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az izraelitákkal és izmaelitákkal kapcsolatos rendelkezések tartalmát a korabeli társadalmi körülmények horizontjában szükséges értelmezni. Sajátos módon igaz ez a muzulmánokkal szemben hozott intézkedések és a keresztes hadjáratok belső kapcsolatára. A valóban minden jelentősebb egyházi kérdésre figyelmet szentelő IV. Lateráni Zsinat kánonjainak előkészítéséről, azok megvitatásáról és végső formába öntéséről szinte semmi biztosat nem tudunk. Az azonban tény, hogy a befejező, 3. szesszión, november 30-án felolvasásra és jóváhagyásra kerültek a zsinati határozatok, amelyeket az egyetemes zsinatok történetében először maga a pápa hirdetett ki. 5. III. Ince pápa nem érhette meg a zsinat által 1217-re meghirdetett keresztes hadjárat megindítását, 1216. június 16-án bekövetkezett halála miatt.88 Azt mindenesetre tudjuk, hogy Hugó, Ciprus és II. András (1205—1235), Magyarország királya 1217-ben megérkezett a Szentföldre, ami után Jeruzsálem uralkodója úgy döntött, hogy a harcok színterét áthelyezi Egyiptom területére. Annak ellenére, hogy 1219-ben a keresztesek újabb erősítést kaptak, és Damiettából kiindulva több rohamot vezettek az egyiptomi szultánnal szemben, a forgandó hadiszerencse következtében végül kénytelenek voltak felhagyni Kairó ostromával (1221). Azt is sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy a másik keresztes hadjárat, amelyet a IV. Lateráni Zsinat az eretnekségek ellen, elsődlegesen az albigensekkel és a valdiakkal szemben hirdetetett meg, megvalósulásában szintén nagyon messze állt a zsinat elképzelésétől, mivel az ennek nyomán bekövetkezett vérengzéseket alapvetően a francia bárók földéhsége határozta meg.89 A IV. Lateráni Zsinat célja, az eretnekségek visszaszorítása terén valójában a ferencesek és domonkosok gyors elteije- désével valósult meg, amely a XIII. század első felében ténylegesen megtörte az eretnek mozgalmak terjedésének lendületét. 84 46-49. fejezetek. Závodszky L., A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatokJónásai, Budapest 1904. 189—190. 74—75. fejezetek. Závodszky L., A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények, 191-192. 86 1-3. fejezetek. Závodszky L., A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények, 195. Szent Istvántól Mohácsig. Fonások a középkori Magyarországról (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 6), Szeged 1994. 102. vö. Waldmüller, L., Die Synoden in Dalmatien, Kroatien und Ungarn. Von der Völkerwanderung bis zum Ende Arpaden (1311) [Konzilengeschichte A], 176. 88 A hadjárathoz és III. Ince tevékenységéhez vö. Kennan, E., „Innocent III and the First Political Crusade” in Traditio 27 (1971) 231-249. 89 Ullmann, W., A Short History, 219. TEOLÓGIA 2006/1-2 93
