Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Turay Alfréd: A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében
TURAY ALFRÉD ■ A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében mányok illetékességi körét meghaladó kérdésekre is válaszolnak: felelnek például arra a kérdésre, hogy miért van evolúció.3 a) Szent Ágoston (f430) korában az evolúció hipotézise még nem szerepelt a szaktudományos problémák között. Ágostonban a Biblia értelmezésével kapcsolatban vetődik föl a fejlődő világ ödete. A nagy nyugati egyházatya tisztában volt azzal, hogy a Biblia különféle irodalmi műfajú Írásai nem tudományos igazságokat közölnek: ezért például az ember létrejöttének hogyanjára nem a Bibliában kell keresni a választ. Az ember teremtésével kapcsolatban megjegyzi: gyermekes dolog volna azt gondolni, hogy Isten valóban kézzel alkotta az embert, s hogy szájával fújta az élet leheletét.4 A Biblia az ember teremtett voltának tényét állapítja meg, de nem beszél az emberi lény létrejövésének módjáról.5 Éppen ezért a hominizáció mikéntjéről bátran lehet filozófiai hipotéziseket alkotni. Az ember létrejövésének filozófiai magyarázatában Ágoston abból az exegetikai problémából indul ki, hogy míg a Teremtés könyve azt állítja, hogy Isten egymásutániságban teremtette a létezőket,6 Sirák fiának könyvében azt olvassuk: Isten mindent egyszerre teremtett.7 * A probléma megoldását abban látja, hogy Isten kezdetben mindent megteremtett, de nem minden létezőt alkotott meg tényleges és kifejlett valóságában. Mindannak, amit nem befejezett formában alkotott meg, csupán észcsíráját (lat. ratio seminalis)*, programját (ma úgy mondanánk: genetikai kódját) helyezte az anyagba. Ezek az észcsírák vagy eszmei magvak láthatatlan programok, önmagukat kibontakoztatni képes formák, amelyek képességileg, ok gyanánt rejtőznek a kezdeti teremtésben, hogy aztán alkalmas időben és feltételek között kibontakozzanak.9 Ezért mondja Ágoston: „Ahogy az anyák hordozzák magzatukat, a világ is úgy hordozza a születendő lények okait”.10 Isten az első élőlényeket és az embereket is észcsírák formájában helyezte az általa teremtett anyagba. Ezek a csírák nemcsak a később kibontakozó emberek érthető struktúráját, hanem kibontakozásuk programját is tartalmazták.11 Ágoston a programok létrejötte és fennmaradása szempontjából is szükségesnek tartja a Teremtőre való hivatkozást. Elutasítja azt a föltevést, hogy e programok véletlenül alakultak ki.12 Úgy gondolja, önmagukban véve a természet törvényei sem magyarázzák az észcsírák létrejöttét és kibontakozását. A törvények ugyanis csak a lehetőségeket, a lehetséges kombinációkat szabják meg a fizikai anyagfajták számára, de hogy a lehetőségek közül melyek valósuljanak meg, azt éppúgy nem a törvények szabják meg, mint ahogy a gyermek építőkockái számára sem a törvények írják elő, hogy kastély épüljön belőlük vagy kulipintyó.13 Fel kell tehát tételezni: a kezdeti programokat Isten teremtette.14 3 „Az embert megelőző formák emberré válása paleontológiailag ma már szinte kitapintható. A mögötte rejlő hajtó dinamika azonban továbbra is el van rejtve előlünk” — írja H. Plessner (Der Mensch als Lebewesen, 62. o., In: Gadamer/ Vogler Die Stufen des Organischen und der Mensch, 1975.). 4 De Genesi ad litteram 6,12,20; 7,1,2; De civitate Dei 12,23. 5 Vö.Ps 101,2,12. 6Vö. Teri. Ecclesiasticus 18,1. A sztoikus filozófiában: logoi szpermatikoi. Vö. De Genesi ad litteram 6,6,10. 10 De Trinitate 3,9,16. De Genesi ad litteram 6,6; 6,7; 6,15. 12 Ps 72,22. 13 Vö. De Genesi ad litteram 6,16,27; 9,17,32; Contra lulianum 5,45-46. 14 De Trinitate 3,9; 8,8. 98 TEOLÓGIA 2006/1-2
