Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Turay Alfréd: A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében
A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében m TURAY ALFRÉD Másrészt, Ágoston úgy gondolja: a programok sikeres kibontakozásához is szükséges a teremtményeivel együttműködő Isten tevékenysége. Ezt a gondolatot úgy fejezi ki, hogy az észcsírák a fejlődés szükségszerűségét is biztosítják.15 A programok kibontakoztatása (a tág értelemben vett teremtés) azonban olyan folyamat, amelyben a teremtett okok, a természeti tényezők is szerepet kapnak.16 Emiatt az evolúció folyamatának van érzékelhető, tudományosan regisztrálható oldala is. Megjegyzendő, hogy Ágoston evolúciós hipotézise nem természettudományos, hanem filozófiai jellegű feltevés, és nem nevezhető transzformizmusnak, mert kizáija a bonyolultabb formáknak az alacsonyabbakból való eredését.17 Hipotézise preformista jellegű. b) Az evolúció Aquinói Szent Tamás (f1274) korában sem volt még szaktudományos probléma. Szent Tamás - Ágostonhoz hasonlóan — a Biblia értelmezésével kapcsolatban szembesül a fejlődő világ hipotézisével. A teremtéselbeszélés magyarázatában ő is különbséget tesz az előadásmód és a közölt tartalom között, azaz fölhívja a figyelmet, hogy a leírásban vannak olyan elemek, amelyek csupán a mondanivaló megvilágítására szolgálnak, és nem a mondanivalóhoz tartoznak.18 A skolasztika fejedelme a teremtés módjának értelmezésében rokonszenwel fogadja az ágostoni tant, vagyis azt a gondolatot, hogy Isten fokozatosan bontakozó világot teremtett:19 az észcsírák Isten örök elgondolásai, a különféle fajok struktúrái és fejlődéstörvényei, amelyeket Isten helyezett az általa teremtett anyagba.20 Ezeknek a programoknak köszönhető, hogy élettelen anyagból kezdetleges élőlények jöttek létre természeti okok hatására, vagy hogy új fajták jöttek létre a meglévők keveredéséből.21 A Teremtőre hivatkozás Tamás szerint azért szükséges, mert a világmindenség fizikai anyagának és a kezdeti programoknak léte esetleges: nem hordozzák önmagukban létük elégséges indokát, s így szükségszerű alapot, magyarázatot követelnek.22 Ágostonhoz hasonlóan Tamás sem tudja elfogadni, hogy az élőlényekre jellemző formák véletlenszerűen jöttek létre.23 A véletlen mint a célirányosan működő okok alkalmi találkozásában létrejövő esemény ritkán eredményez valamiféle alacsonyabb szintű rendet.24 Ezért ha a véletlennek lehetett is szerepe az élőlények megjelenésében, önmagában véve nem magyarázza az élőlények bonyolult struktúráit.25 Önmagukban véve a törvények sem magyarázzák a fejlődést. A törvények a dolgok természetes hajlamai a nekik megfelelő célokra.26 Minthogy azonban a dolgok elvont természetük alapján többféle célra is irányulhatnak (például növelhetik vagy csökkent- hetik a rendet), meghatározott irányú működésükhöz valamiféle törvények feletti meghatározóra van szükségük.27 15 Vö. De Genesi ad litteram 6,18,29. De Trinitate 3,8—9; De Genesi ad litteram 6,3. 17 Vö. De Genesi ad litteram 7,28,43; 7,9,12-13. 18 Vö. 2 Sententiarum d. 12 q.l a.2; II—II q.l a.6 ad 1. 19 Vö. 2 Sent, d.12 q.l a.2. 201 q.115 a.2; 2 Sent, d.18 q.l a.2. 211 q.71 a. un. ad 1; I q.91 a.2 ad 2; I q.73 a.l ad 3. 22 Vö. I q.2 a.3. Vö. Summa contra Gentiles 2,39. 24 I q.22 a.2 ad 1; Summa contra Gentiles 2,41. VII Metaphysicorum lect. 8. De divinis nominibus c.lO lect. 1. 27 De veritate q.5 a.2; I—II q.9 a.l. TEOLÓGIA 2006/1-2 99
