Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM ■ A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége... 6. A zsinati határozatok recipiálásának előmozdításában kiemelt szerepet kaptak az egyetemek. Ismert, hogy a Decretum Gratiani összeállítása után (1140 körül) hamarosan a bolognai és más egyetemek kánonjogi képzésében egyeduralkodóvá vált. Szövegét juszti- niánuszi Digestához hasonlóan kommentálták az oktatásban. Ez 1191-ben az újabb pápai dekretálisokat feldolgozó Compilatio prima egyetemi bevezetésével kibővült.90 A IV. Lateráni Zsinaton elfogadott 70 (71) kánon a pápai kihirdetés után Constitutiones concilii Lateranensis IV címen önálló gyűjteményként szintén rögtön bekerült az egyetemi oktatásba.91 Nem sokkal ezután, még 1216-ban, Johannes Teutonicus, bolognai kánonjogász, III. Ince pápa IV. Lateráni Zsinatot megelőző ügyleveleiből és magából a zsinat szövegéből új dekretális-gyűjteményt állított össze. A Compilatio quartámk nevezett kollekció, amelyhez összeállítója készítette el a glossa ordinariaként másolt magyarázatot, szintén helyett kapott az egyetemi képzésben.92 A lényegesen megnövekedett dekretális anyag azonban IX. Gergely pápát arra sarkalta, hogy felkéije Pefiaforti (Szent) Raymund domonkos szerzetest, a kor kimagasló kánonjogászát, az öt korábbi kompiláció felhasználásával új dekretálisgyűjtemény összeállítására.93 Az 1234. szeptember 5-én a pápa által kihirdetett és valószínűleg mind a bolognai, mind pedig a párizsi egyetemnek megküldött Decretales Gregorii IX (más néven Liber extra) legelején a IV. Lateráni Zsinat első kánonja található, amely a tévtanításokkal szemben elfogadott hitvallás szövegét foglalja magába. A gyűjteményben szereplő zsinati kánonok elsősorban a III. és a IV. Lateráni Zsinat anyagát tartalmazzák.94 A legeltegedtebb dekretálisgyűjteményről lévén szó, a benne szereplő egyházfegyelmi anyag hosszú távon alapvetően meghatározta az egyházfegyelmet és az egyházjog elméleti, illetve gyakorlati alkalmazását. Már a IV. Lateráni Zsinat kánonjait feldolgozó legelső gyűjteményekhez is kötődtek magyarázatok, glosszák, amelyek a szövegek értelmezésében nyújtottak segítséget. A Constitutiones concilii Lateranensis IV-hez írt apparátusok szerzői közül95 meg kell említeni Vincentius Hispanus-t,96 Johannes Teutonicus-t97 és Damasus Hungarus-t.98 A Liber extra anyagát kommentáló kiteijedt kánonjogi irodalomból itt pusztán a Bemardus Parmensis által összeállított glossa ordinariára utalunk (1241-1263).99 90 Erdő P., Az egyházjogforrásai, 181. García Y García, A., Constitutiones Concilii quarti Lateranensis una cum Commentariisglossatorum (Monumenta iuris canonici A/2), Cittä del Vaticano 1981. Vő. García Y García, A., The Fourth Lateran Council and the Canonists, Washington 1996. 8—12. Erdő P., Az egyházjogforrásai, 186—187. Erdő, P., Storia della scienza del diritto canonico. Una introduzione, Roma 1999. 64; 68. Kuttner, S., „Raymund of Pefiafort as Editor: The »Decretales« and »Constitutiones« of Gregory IX” in Bulletin of Medieval Canon Law 12 (1982) 65-86. 94 A IV. Lateráni Zsinat kánonjai a Decretales Gregorii IX-ben: XI. 1. 1; X. 1.1. 2; X 1. 3. 28; X 1. 6. 41; X 1. 6. 42; X 1. 6. 43; X 1. 6. 44; X 1. 9. 12; X 1.13. 15; X 1. 17. 16; X 1. 31. 13; X 1. 31. 14; X 1. 35. 7; X 1. 43. 8; X 2. 13. 18; X 2. 19. 11; X 2. 20. 47; X 2. 24. 30; X 2. 26. 20; X 2. 28. 59; X 2. 28. 60; X 2. 28. 61; X 3. 1. 13; X 3. 1. 14; X 3. 1. 15; X 3. 5. 28; X 3. 5. 29; X 3. 5. 30; X 3. 5. 31; X 3. 13. 12; X 3. 30. 32; X 3. 30. 34; X 3. 35. 7; X 3. 36. 9; X 3. 39. 23; X 3. 41. 9; X 3. 42. 6; X 3. 44. 1; X 3. 44. 2; X 3. 49. 7; X 3. 49. 8; X 3. 50. 9; X 4. 3. 3; X 4. 4. 8; X 5. 1. 24; X 5. 1. 25; X 5. 3. 39; X 5. 3. 40; X 5. 3. 41; X 5. 5. 4; X 5. 6. 15; X 5. 6. 16; X 5. 7. 13; X 5. 19. 18; X 5. 31.12; X 5. 33. 23; X 5. 33. 24; X 5. 33. 25; X 5. 38.12; X 5. 38. 13; X 5. 38.14; X 5. 39. 48. 95 Erdő, P., Storia della scienza, 68. Gillmann, F., „Der Kommentar des Vincentius Hispanus zur den Kanones des vierten Laterankonzils” in Archiv für katholisches Kirchenrecht 109 (1929) 242-251. Vö. Ocoa Sanz, J., Vincentius Hispanus Canonista ho- lones dei siglo XIII, Roma—Madrid 1960. 140-147. Lexikon des Mittelalters, 5. 608. 98 Lexikon des Mittelalters 3. 470-471. Erdő, P., Storia della scienza, 90. Vö. Kuttner, S., „Notes on the Glossa ordinaria of Bemard of Parma” in Bulletin of Medieval Canon Law 11 (1981) 86-93. 94 TEOLÓGIA 2006/1-2
