Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM ■ AIV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége... zásának. Érthető tehát, hogy miért nem jogosult a világi bíróság lelki tárgyú ügyben eljárni, még laikus állapotú személy esetében sem.51 Az egyházi bíróságok illetékességi köre ennek következtében meglehetősen tágnak nevezhető, mivel az egyházi személyek peres és büntető ügyei mellett minden olyan konfliktus eléjük tartozott, amely egyházi vagy lelki érdeket, illetve a hitet vagy az erkölcsöt érintette.52 Érdemes megjegyezni, hogy III. Ince pápa egyik levelében már 1206-ban rendelkezett arról, hogy világi személyt akarata ellenére ne idézzenek világi fórumra tartozó kérdésben egyházi bíróság elé.53 De még ugyanebben a levelében a pápa mégis lehetőséget biztosított az eljárás lefolytatására, abban az esetben, ha a világi hatóság nem lenne hajlandó eljárni az ügyben vagy pedig nem adott volna jogorvoslatot.54 A 35-49. kánonokból álló egységben, amint arra imént utaltunk, főképp az egyházi bíróságok illetékességére, a peres eljárás előfeltételeire és lefolyására vonatkozó fegyelmi előírásokat találunk. A világi büntetőügyek vizsgálatakor alkalmazott bizonyítási eljárásban való egyházi részvétel kérdésére még a XI. században sem született egyértelmű válasz. A XII. század végén azonban a dekretisztika egyik legnagyobb alakja, Pisai Hu- guccio55 már világosan állást foglalt mindennemű egyházi közreműködéssel szemben, amely vélemény III. Ince 1206-ban és 1211-ben írt leveleivel hivatalos jelleget kapott.56 Ennek hatására a IV. Lateráni Zsinat elutasította az egyházi személyek közreműködését a világi büntetőeljárási jogban gyakran használt57 bizonyítási formákban, a tüzesvas próbában, vagy a forróvíz próbában. Sőt kifejezetten tiltotta a papok számára, hogy megáldják a purgatio-hoz használt eszközöket.58 A XII. századra a bolognai iskola és III. Sándor pápa (1159-1181) tevékenységének köszönhetően egységesedett a házasság létrejöttét a házassági beleegyezéshez kapcsoló egyházi álláspont (vö. consensus elmélet).59 Huguccio alapján két fő típust különböztethetünk meg a házasság létrejöttének módja szerint. Az egyik a. jelenszavas házasság, a másik pedig a jövőre vonatkozó házassági akaratnyilvánítást követő testi kapcsolat (matrimonium praesumptum). III. Ince pápának a konszenzuselmélet alapján álló dekretálisai bekerültek a Decretales Gregorii IX-be, így az hamarosan az egész egyházon belül tért hódított.60 Evvel párhuzamosan azonban egyre problémásabbá vált a klandesztin, azaz rej51 48. kánon. Megjegyzendő, hogy Magyarországon a korai Árpád-korban még létezett az egyházi bíróságoktól a világi bíróságokhoz való továbbítás, főleg súlyos büntetés kiszabása és alkalmazása céljából. Vö. Bónis Gy., „Az egyházi bíráskodás fejlődése a Mohács előtti Magyarországon” in Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon (Jogtörténeti tár 1/1), Budapest 1997. 621-658. különösen 624-627. Balogh E., Középkori bajor egyházi bíráskodás (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/2), Budapest 2000. 60-71. Potthast, A. (ed.), Regesta Pontificum Romanorum inde ab a. post Christum natum MCXCVIIl ad a. MCCC1V, I—II. Berlin 1875. (repr. Graz 1957) no. 2785. 54 X 2. 2. 10. vö. X 2. 2. 6-7. Vö. Erdő, P., Storia della scienza dei diritto canonico. Una introduzione, Roma 1999. 53. 56 Gaudemet, J., Église et cité. Histoire du droit canonique, Paris 1994. 522. Mezey, B. (ed.), Magyar jogtörténet, Budapest 1996. 224; 231. A nagyváradi káptalan hiteleshelyként jegyzőkönyvezte a területén 1208 és 1235 között lezajlott perbeli bizonyítási eljárásokat, amely Vi'tradi Regestrum néven vált ismertté. A leírt perek zömében a bizonyítás az istenítélet valamilyen formájára épült az egyházi tilalom dacára. Vö. Kristó Gy. (ed.), Korai magyar történeti lexikon (9-14. század), Budapest 1994. 713. 58 18. kánon. Vö. Donahue, Ch., „The policy of Alexander the Third’s consent theory of marriage” in Kuttner, S. (ed.), Proceedings of the Fourth International Congress of Medieval Canon Law (Monumenta iuris canonici C/5), Cittá del Vaticano 1976. 251-281. 60 X 4. 1. 2. Vö. X 4. 1. 16; X 4. 1. 25. 90 TEOLÓGIA 2006/1-2
