Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A IV. Laterárti Zsinat (1215) határozatainak jelentősége... császárral való kapcsolat végérvényes megoldására, azaz elismertetni a Szentszék igényét a császárság odaítélésének jogára; továbbá a császári befolyás radikális kizárására az egyházi hivatalok betöltéséből, tehát a Wormsi Konkordátumban (1122) foglaltak megszorítására.8 Ezt szolgálta a IV. Ottótól (1198-1218) kikényszerített 1201. évi neussi szerződés és az 1209. március 22-i speyeri ígéret.9 A dokumentumokban foglaltak érvényesítése érdekében esküvel kötelezte 1215-ben II. Frigyes császárt (1212—1250) azok birodalmi törvénybe iktatására. III. Ince tisztán látta, hogy konkrét lépésekre van szükség a lelki hatalom autonómiájának, azaz az Egyház külső, világi befolyástól mentes, belső szabadságának a megvalósításában.10 így a háttérben meghúzódó politikai problémák ellenére és a szentföldi katasztrófa11 nyomására a pápa 1213. április 19-én a világi és egyházi méltóságokhoz intézett levelével 1215 novemberére összehívta az egyetemes zsinatot.12 2. A zsinatra meghívást kapott minden keleti és minden nyugati érsek és püspök ugyanúgy, mint a szerzetesrendek és papi közösségek nagyobb elöljárói, továbbá a keresztény uralkodók. Az alapos előkészítő munkálatok igyekeztek a lehető legszélesebb körű zsinati jelenlétet biztosítani. Ennek köszönhetően legalább 402 püspök vett részt a zsinati ülésszakokon, amely körülbelül 70 érseket és prímást foglalt magában, köztük Konstantinápoly és Jeruzsálem latin pátriárkáját, illetve az alexandriai és antiochiai pátriárka követét.13 A püspökök a nyugati egyház egész területéről érkeztek, beleértve Csehorszá8 Ullmann, W., A Short History of the Papacy, 210—213. (...) Illum igitur abolere volentes abusum, quem interdum quidam predecessorum nostrorum exercuisse dicuntur in electione prelarorum, concedimus et sanctimus, út electiones prelatorum libere ac canonice fiant, quatinus ille prefitiatur ecclesie viduate quem totum capitulum vel maior et sanior pars ipsius duxerit eligendum, dum modo nihil ei obstet de canonicis institutis. Appellationes autem in negociis et causis ecclesiasticis ad apos- tolicam sedem libere fiant eorumque prosecutionem sive processum nullus impedire presumat. Illum quoque dimittimus et refutamus abusum, quem in occupandis bonis decedentium prelatomm aut etiam ecclesiarum vacantium nostri consueverunt antecessores committere pro motu proprie voluntatis. Omnia vero spiritualia vobis et aliis ecclesiarum prelatis relinquimus libere disponenda, ut que sunt cesaris cesari et que sunt Dei Deo recta distributione reddantur. (...) Mercati, A. (ed.), Raccolta di concordati su materie ecclesiastiche tra la Santa Sede e le autorita civili, Roma 1919. 38. 10 Llorca, B.—García Villoslada, R,—Laboa, J. M., Historia de la Iglesia Católica (Biblioteca de autores cristianos 104), II. Madrid 1999. 485. Konstantinápoly 1204-ben bekövetkezett elfoglalása vö. Setton, K. M. (ed.), A History of the Crusades, II. Madison-London 1969. 153-185.; illetve az 1212-ben lezajlott gyermek keresztes hadjárat; vö. Alphandéry, P., La Chrétienté et l’idée de Croisade (L’Évolution de l’humanité 38), II. Paris 1959 (repr. Paris 1995) 115—148. Az egyetemes zsinatot összehívó pápai hullából: Innocentius episcopus servus servorum Dei, venerabilibus fratribus archiepiscopis, episcopis et dilectis filiis abbatibus et prioribus, decanis et archidiaconis per Teutonicas provincias constitutis. Vineam Domini Sabaoth multiformes satagunt bestiae demoliri, quarum incursus adeo invaluit contra ipsam, ut ex parte non modica, pro vitibus spinae succreverint, et quod gementes referimus, ipsae iam vites proferant pro uva labruscam, infectae multipliciter et corruptae. (...) § 3. Quapropter habito super his cum fratribus nostris, et aliis viris prudentibus, frequenti et diligenti tractatu, prout tanta sollicitudo exigebat, hoc tandem ad exequenda praedicta de ipsorum consilio providimus faciendum; ut quia haec universorum fidelium communem statum respiciunt, concilium iuxta priscam consuetudinem Sanctorum Patmm convocemus, propter lucra solum animaram opportuno tempore celebrandum: in quo ad estirpandum vitia, et plantandas virtutes, corrigendos excessus, et reformandos mores, eliminandas haereses, et roborandam fidem, sopiendas discordias, et stabiliendam pacem, comprimendas oppressiones, libertatem fovendam, inducendos principes et populos Christianos ad succursum et subsidium Sanctae Terrae, tam a clericis, quam a laicis impendendum, cum caeteris, quae perlongum esset per singula enumerare, provide statuantur inviolabiliter observanda circa praelatos et subditos regulares, quaecumque de ipsius approbatione concilii visa fuerint expedire, ad laudem et gloriam nominis eius, ad remedium et salutem animarum vestrarum, ac profectum et utilitatem populi christiani. (...) Bullarum diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanorum Pontificum collectio, ed. F. Gaude, Augustae Taurinorum 1858. III. 278—280. Werner, J., „Die Teilnehmer des Laterankonzils vom Jahre 1215” in Neues Archiv der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde 31 (1906) 584—592. 86 TEOLÓGIA 2006/1-2
