Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból
■ SZUROMI SZABOLCS ANZELM got, Magyarországot, Lengyelországot, Litvániát és Észtországot is. Több mint 800 főt tettek ki a megjelent apátok, a székesegyházi káptalanok, illetve az új szerzetes- és lovagrendek elöljárói (vö. ciszterci, premontrei, johannita, templomos). 3. A meghívott világi előkelőségek között találjuk II. Frigyest, továbbá a Konstantinápolyi Latin Császárság, a Francia Királyság, Anglia, Aragónia, Szicília, Magyarország, Ciprus és Jeruzsálem királyának követét; hercegeket, nemeseket, a városok és más közösségek képviselőit.14 A görögkeleti egyházak képviselői azonban nem jelentek meg, így az 1199-ben indítványozott teológiai közeledés megvalósítása nem teljesülhetett. Ennek ellenére a zsinat az elsők között foglalkozott keleti rítusúakkal, elismerve ősi szokásaikat és szertartásaikat, de tiltakozva az olyan gyakorlatok ellen, amelyek kifejezetten megbontják az Egyház egységét.15 Az 5. kánon elismerte az egyes pátriárkái székek hagyományos tekintélyét, egyúttal megerősítette a római szék primátusát az összes egyház felett.16 4. A három szesszióból álló zsinatot (1215. november 11.; 20.; 30.) 1215. november 11-én nyitotta meg a pápa,17 amit rögtön a két legégetőbb probléma, a szentföldi helyzet, illetve a dél-franciaországi albigensek tevékenységének ismertetése követett. Mindkét kérdésben gyakorlati lépések megtételében állapodtak meg a zsinati résztvevők. Egyfelől az utolsó szesszión, november 30-án a zsinati kánonok elfogadása után, személyesen a pápa által meghirdetésre került a következő, immár V. keresztes hadjárat 1217. június 1-re, amelynek katonai és anyagi eszközökkel való támogatását vállalták az egyházi és a világi méltóságok.18 Másfelől határozat született az eretnekségek terjedésével kapcsolatban, mind a III. Lateráni Zsinat (1179) által már elítélt19 albigensek (katharok),20 mind pedig a kisebb számú laikus szegénymozgalom, a valdiak tekintetében.21 Már a gregoriánus reform első időszakának joggyűjteményei közé tartozó Collectio Anselmi Lucensis (1081 — 1083) is több kánonban foglalkozott a tengerentúlról beszivárgó eretnekségek veszélyével.22 Ezek a gnosztikus-manicheista, illetve dualista beállítottságú vallási nézetek (vö. bogumilizmus)23 a keresztes hadjáratok megindulásával átszivárogtak Európába, és megjelentek Dalmácia, Itália és Franciaország területén. A XII. századra Provance és Lange- doc vidéke a kathar mozgalom Albiból szerveződő irányzatának központjává vált, ahol AIV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége... 14 Llorca, B.-Garcia Villoslada, R.-Laboa,J. M., Historia de la Iglesia Católica, 486. 15 4. kánon. vö. Condorelli, O., Unum corpus, diversa capita, 19-24. 16 A problémához vö. Darrouzés, J., „Les documents byzantins du XIIe siécle sur la primauté Romaine” in Revue des Études byzantines 23 (1965) 42—88. 17 Hefele, Ch. J.-Leclercq, H., Histoire des condies, V/2. Paris 1913. 1321-1322. 18 [71.] kánon. 19 C. 27 (...) Eapropter, quia in Gasconia Albigesio et partibus Tolosanis et aliis locis, ita haereticorum, quos alii Catharos, alii Patrinos, alii Publicanos, alii aliis nominibus vocant, invaluit damnata perversitas, ut iam non in occulto sicut aliqui nequitatem suam exerceant, sed suum errorem publice manifestent et ad suum consensum simplices attrahant et infirmos, eos et defensores eomm et receptores anathemati decernimus subiacere, et sub anathemate prohibemus, ne quis eos in domibus vel in terra sua tenere vel fovere vel negotiationem cum eis exercere praesumat. COD 224. 20 Vö. Thouzellier, Ch., Hérésies et hérétiques, Roma 1969. 189-203, 223—262. 21 Vö. Audisio, G., Les ‘Vaudois’. Naissance, vie et mórt d’une dissidence (XIF-XVF siecles), Torino 1989. 22 Vö. Ans. 6. 58; Ans. 7. 19-20. Thaner, F. (ed.), Anselmi collectio canonum una cum Collectione minore, I—II. Oeniponte 1906-1915. 297; 371-372. vö. Szuromi Sz. A., A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok az Anselmi Collectio Canonumban (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae IV/1), Budapest 2000. 100-101. 23 Vö. Puech, H. Ch., „Catharisme módiéval et bogumilisme” in Sur le manichéisme et autres essais, Paris 1979. 395-472. TEOLÓGIA 2006/1-2 87
