Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból
I SZUROMI SZABOLCS ANZELM AIV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból* Walter Ullmann és Charles Duggan az egyháztörténészek általános véleményét összefoglalva a Trienti Zsinat (1545-1563) előtti legjelentősebb középkori zsinatnak nevezi a IV. Lateráni Zsinatot,1 amely tizenkettedik volt az egyetemes zsinatok sorában.2 A Lateránban megrendezett zsinatok (I—IV. Lateráni Zsinat) jelentik a Nyugaton összehívásra került egyetemes zsinatok első nagy egységét 1123 és 1215 között. Ezek a IV. Lateráni Zsinatot megelőzően alapvetően a simóniával, a treuga Dei-vel, a szentségkiszolgáltatás feltételeivel, az egyházi hivatalok adományozásával; a celibátussal, a kánoni választással, az uzsoraszedéssel, a bajvívással, egyes tévtanításokkal; a pápaválasztással, a szent rend püspöki fokozatának elnyerésével, illetve a székesegyházi oktatással foglalkoztak.3 1. III. Ince pápa (1198-1216) már jó ideje készülődött egy egyetemes zsinat összehívására,4 hiszen 1199. november 12-én a bizánci császár, Alexis Komnenosz, és a konstantinápolyi pátriárka indítványt tett egy olyan zsinat megrendezésére, amely a keleti és nyugati egyház közötti tanbeli ellentéteket elsimíthatná.5 Az indítványra reagáló III. Ince pápa egyetértett a kezdeményezéssel, és hitet tett az egyházon belüli reform szükségessége mellett, amely magába foglalta a kúria belső reformját is. Bármilyen erősek voltak is a pápának az egyház egységének helyreállítására irányuló szándékai, azok megvalósulását Konstantinápoly 1204. április 12-én a keresztes hadak által bekövetkezett elfoglalása6 és a latin császárság megalapítása kétségessé tette.7 Eközben III. Ince törekedett a német * A tanulmány az OTKA támogatásával «A középkori kánonjogi gyűjtemények és az európai ius commune» című (T 048584/2004) kutatási program keretében készült. 1 Duggan, Ch., „Lateran Councils” in New Catholic Enciclopedia, New York 1967. 8. 407. Ullmann, W., A Short History of the Papacy in the Middle Ages, London 1972. 221. A korábbi egyetemes zsinatok: 1. Nikaiai (325); 2. Konstantinápolyi (381); 3. Efezusi (431); 4. Khalkedó- ni (451); 5. II. Konstantinápolyi (553); 6. III. Konstantinápolyi (680-681); 7. II. Nikaiai (787); 8. IV. Konstantinápolyi (869-870); 9. I. Lateráni (1123); 10. II. Lateráni (1139); 11. III. Lateráni (1179). Vö. MoLLAT, M.—Tombeur, P., Les condies Latran I a Latran IV. Concordance, Index, Listes de fréquence, Tables comparatives (Conciles Oecuméniques Médiévaux I), Louvain 1974. 4 Tillmann, H., Innocenz III., Bonn 1954. 152—168. Vauchez, A. (ed.), Apogée de la papauté et expansion de le chrétienté (1054—1274) [Histoire du Christianisme de origines a nos jours 5], Paris 1993. 543. 6 Ullmann, W., A Short History of the Papacy, 215. Condorelli, O., Unum corpus, diversa capita. Modelli di organizzazione e cura pastorale per una “varietas ecclesiarum” (secoli XI—XV) [I libri di Erice 29], Roma 2002. 61-69. TEOLÓGIA 2006/1-2 • XL (2006) 85-95 85
