Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (II. rész). A monoteizmus Izrael vallástörténetében
RÓZSA HUBA ■ JHWH az egyetlen Isten (II. rész) - A monoteizmus Izrael vallástörténetében király vallási reformjában (622) kimutatja a JHWH egyedül mozgalom és eszme létét, amelyből arra következtet, hogy a reform nem a monolatria eszméjének időbeli kezdete, hanem a jozijási reform kezdeményezői és véghezvivői egy ősibb eredetű eszmevilághoz nyúltak vissza8. 8 A bibliai történetírásban csak egyetlen tanúja van olyan politikai rendszabálynak, amely a JHWH egye- dül-eszmén alapul: JózijaJúda királyának Kr. e. 622-ben végrehajtott reformja. A király nyilvánvalóan a JHWH- egyedül mozgalom befolyása alatt cselekedett. B. Lang a reformot történeti eseménynek tekinti. A mozgalom szerepe a bibliai leírás rejtett marad, mert a reformról szóló elbeszélés szerint nem egy vallási csoport, hanem egy könyvtekercs szolgáltatott alapot a kultuszreformra. A könyvtekercs a Deuteronomium egy előformája, amelynek keletkezését B. Lang (E. Otto megállapításaihoz csadakozva) 672 körül időszakra datálja, kb. egy vagy két nemzedékkel korábban Jozija királynál. Ebben az évben Asszurhaddon asszír király lojalitást követelt alattvalóitól egy vazullusi szerződés formájában. A kutatók kimutatták, hogy ennek a szerződésnek a nyelvezete a Deuteronomiuméra emlékeztet, és a deuteromisztikus jog egyes rendelkezései is úgy tűnik az asszír példa sugallta. Az asszírokkal szembeni ellenállás abban mutatkozott meg, hogy a Proto-Deuteronomium a JHWH iránti engedelmességet éppen az asszír állami istenség Assur iránti engedelmességre szólító szerződés formájában fejezték ki. A JHWH-egyedül-mozgalom politeista ellenfelével szemben saját ideológiai fegyvereivel küzdött. A mozgalom programja azonban 672 körüli időben bukásra ítélt volt. A reformprogramot valószínűleg elrejtették a jeruzsálemi templombam. Ezt a tekercset találta meg Hilkija pap a templomban, egy világpolitikailag teljesen megváltozott időszakban, amely lehetővé tette a felfedezett dokumentum alapján a vallási reformot. B. Lang úgy véli, hogyjózija király vallási rendszabályainak hátterében Hilkija pap állt, a JHWH-egyedül- mozgalom legjelentősebb képviselője abban korban. O volt hajtóereje a vallási reform végrehajtásának, JHWH kizárólagos kultusza érvényesítésének legfőbb motoija. A reform, a JHWH-egyedül-eszme azonban már egy ősibb eredetű eszmevilághoz nyúlt vissza (LANG, B., Die Jahwe-allein-Bewegmg: Neue Erwägungen über die Anfänge des biblischen Monotheismus, 101-104 old.). A JHWH kizárólagos tiszteletére (monolatria) a legkorábbi datálható utalás a Kr. e. 750 körül az északi királyságban tevékenykedő Ózeásnál található a következő kijelentésben: „Én JHWH vagyok, a te Istened, Egyiptom óta, nem lehet más istened rajtam kívül. Nincs más szabadító rajtam kívül” (Oz 13,4). A monolatria eszméje valószínűleg az északi királyságban és nemjúdában keletkezett. Ennek a kijelentésnek elemzése alapvető betekintés nyújt a kizárólagos tisztelet eredetéről és jelentéséről. A fenti idézetben JHWH kizárólagos tisztelete az exodus hagyománnyal összekapcsolt. Az az Isten, akit kizárólagossággal kell tisztelni a háború Istene és népét a harcban segíti. O vezette ki az izraelitákat Egyiptomból. A „szabadító” szó is „militáris” összefüggésre utal, és a háborús veszélyben nyújtott isteni támogatást/segítséget jelzi. Ózeás igéjét is ebben a „militáris” értelemben kell magyarázni. Ózeás korában a próféta felhívása az monolatrikus tiszteletre nem lehetett nagy hatással. Csak egy évszázaddal később, a 7. század végén lett a ,JHWH-egyedül-mozgalom”-nak nagyobb befolyása, amíg végre sikerült az egész bibliai hagyomány uralnia. Hogyan magyarázható a vallási tisztelet korlátozása egyetlen Istenre? Honnan vette Ózeás a kizárólagos tisztelet követelményét? Egyeden lehetséges választ egy ősi rituális háborús szokás szolgáltatja, amelyet az északi királyságból eredő Bírák könyve dokumentál. Ebben az található, hogy a héberek egy háború idején abba hagyják többi isteneik tiszteletét, hogy JHWH-nak a háború Istenének hódoljanak: „eltávolították körükből az isteneket ésJHWH-nak szolgáltak. Akkor ő JHWH) megelégelte Izrael nyomorúságát” (Bír 10,16). Ha az Eszak-Palesztinában élő törzsek, vagy az északi királyság Izrael hadba vonult, a néptől tisztelt összes isteneket elhanyagolták csak JHWH-nak, a háború Istenének, a törzsszövetség hadserege isteni harcosának hódoltak. Ha egyedül őt tisztelték az háborús Isten győzelmet ígért. Mégis a győzelem után, a háborúk befejezése után visszatértek a helyi, családi vagy egyéb istenségekhez. A kizárólagos tisztelet kötelezettsége csak a háború heteire vagy hónapjaira korlátozódott. Az időleges monolatria intézménye nem csak Izraelre korlátozódott, kimutatható a szemita vallásokban egyikében Mezopotámiában. Amikor a korai Izrael hadvezérei kihirdették JHWH, az isteni harcos kizárólagos tiszteletét, azt remélték, támogatását biztosítják. Később a háború idejére szóló ősi felhívást a kizárólagos tiszteletre átértelmezték vagy félreértették és így jött létre az időbelileg korlátozott kizárólagos tiszteletből tartós monolatria. Ez az időleges egyedüli tisztelet lehetett később a ,JHWH egyedül eszme” példaképe. JHWH kizárólagos tisztelete mint krízishelyzetek rendszabálya a 8. és 7. században minden további nélkül érthető. Azonban az asszír uralom tartós nyomása Palesztinára a politikai életet fokozottabban is meghatározta. A krízishelyzet tartósnak bizonyult, úgy hogy az egyetlen szabadulást ígérő Istenhez való tartósan kizárólagos kötődés bizonyult helyesnek. Ebben az értelemben a kezdődő monoteizmus egy nehéz politikai krízisre adott rituális válaszként értelmezhető. 70 TEOLÓGIA 2006/1-2
