Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (II. rész). A monoteizmus Izrael vallástörténetében
I RÓZSA HUBA JHWH az egyetlen Isten (II. rész) A monoteizmus Izrael vallástörténetében MODELLEK AZ IZRAELITA MONOTEIZMUS MAGYARÁZATÁRA A biblikus kutatás újabb eredményei, az archeológiái révén feltárt ikonográfiái és tárgyi emlékek, Szíria-Palesztina vallási világának fokozottabb megismerése és annak hatása Izrael hitvilágára, valamint a bibliai hagyomány forrásértékének újabb megítélése mindenkit az izraelita monoteizmusról alkotott hagyományos kép újra gondolására, de legalább árnyaltabb revíziójára, ill. kiegészítésére kényszerítenek. Minthogy a megismert adottságok nem adnak mindenben lehetőséget egyértelmű következtetésre, ezért a vélemények sokfélesége alakult ki, attól függően, ki hogyan értékeli ki az egyes tényezőket, amelyek jelentős mértékben összefüggnek a biblikus kutatás más, néha meglehetősen vitatott területeivel. Abban messzemenően megegyezik a kutatás, hogy az Ószövetség végső kánoni formáját a teoretikus JHWH monoteizmus (JHWH-n kívül nincs más isten) határozza meg, vitatott azonban az az út, ill. annak a folyamatnak állomásai, ahogyan Izrael eljutott a teoretikus monoteizmusig, és melyek azok az okok, amelyek kiváltották azt. Az Ószövetségben megtalálható JHWH monolatrikus kultusza is, vagyis Izraelben csakJHWH-t tisztelik Istenként, egyértelműen azokban a kijelentésekben, amelyek JHWH kizárólagos tiszteletére szólítják fel Izraelt. Napjainkban nagyjából két irányzat állapítható meg a kutatók körében. Az egyik irányzat szerint a monoteizmus (vagy legalább is JHWH kizárólagos tisztelete) késői jelenség Izrael vallástörténetében, egy folyamat végpontja. A monoteizmus a fogság idején győzedelmeskedett Izraelben, míg a fogság kora előtt Izrael vallása pofiteisztikus volt, vagy legalábbis JHWH mint nemzeti Isten tisztelete mellett más istenek létezését elfogadták. Ezt az álláspont képviseli napjainkban a kutatók többsége. A másik irányzat viszont azzal számol, hogy Izrael vallásának lényegéhez kezdettől fogva hozzá tartozott Izrael Istenének, JHWH-nak, egyedüli és kizárólagos tiszteletének igénye. Ebből a kizárólag egy Istenhez való kapcsolódás dinamikájából nőtt ki a babiloni fogság idején a teoretikus monoteizmus, amely megfogalmazza azt a hitbeli kijelentést, hogy JHWH-n kívül nincs más Isten. Más szóval az egy Isten kizárólagos tiszteletétől vezetett el az út az egyetlen Isten tiszteletéig. Ezt az utóbbi álláspontot ma sokan tartózkodással fogadják és igazolhatóságát kérdésesnek tekintik. Hozzá kell tenni, hogy mindkét irányzat képviselőinek körében megtalálhatók Izrael monoteizmusának és vallási világának árnyaltabb megfogalmazásai is. TEOLÓGIA 2006/1-2 • XL (2006) 67-84 67
