Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
KUMINETZ GÉZA ■ A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében Az emberi méltóság végeredményben a valláserkölcsi értelemben vett jellem kialakításában áll. Ebben az emberré formáló küzdelmes folyamatban döntő szerepe van a lelkiismeretnek, amit pedig leginkább a neveltetés határoz meg. A lelkiismeret ugyanis mindenkor erkölcsi ítéletet hoz a teendő vagy a már megtett cselekedetről, de a megfogant gondolatokról és a vágyakról is. ítéletét meghatározzák az adott tettre vonatkozó ismeretek (scientia), az ember ilyetén ítélkező képessége, ami mint olyan tévedhetetlen (syntheresis) és a világnézete (sapientia).10 Az adott dologra vonatkozóan az idő múltával változhat tehát a tudásunk és a világnézetünk, következésképp az erkölcsi ítéletünk. Ezeket tehát mindig tökéletesítenünk kell. A tudást biztosítják a szaktudományok, a világnézetet pedig a filozófia és a vallás. A fentebb mondottak alapján világos, hogy a vallásszabadság jogának gyakorlása döntő módon, sőt a legdöntőbb módon befolyásolja az emberi személyt. Helyes gyakorlása révén alakul ki az a valláserkölcsi jellem az egyénben, mely képessé teszi őt emberi méltósága birtokba vételére, mivel az emberi méltóság adottság és megvalósítandó feladat egyszerre. Véleményünk szerint a humanitás, vagyis az emberies emberré nevelésválás más úton egyáltalán nem képzelhető el. Ennek szomorú jelét látjuk abban, hogy jóllehet egyre tökéletesebbek a pedagógiai és pszichológiai tudományaink, furcsa módon mégis egyre neveletlenebbek és nevelhetetlenebbek a társadalom tagjai, s a lelki betegségek is rák módjára szaporodnak. Mindebből az következik, hogy a jogalkotó és -alkalmazó tényezőknek különleges módon kell biztosítani nemcsak e joggal élés lehetőségét, de az abban való jártasság megszerzésére is kötelezniük kell polgáraikat. Itt csak az ismeretek megszerzésére kötelezhet a jog, mivel a vallásos hit, legalábbis a keresztény hit még a legkitűnőbb hitoktatás mellett is kegyelem dolga. Ez a jog tehát az emberi személy legalapvetőbb erkölcsi kötelezettségét11 kívánja kifejezni és védelemben részesíteni. De úgy is fogalmazhatjuk, hogy ha a társadalom nevelő tényezői sem az egyéni, sem pedig a társadalmi vonatkozásban nem képesek a fenti nevelő funkció betöltésére, úgy a jog alól kihal az erkölcs,12 s maga a jogrend sem tudja hatékonyan betölteni szerepét még a legnagyobb kényszer alkalmazása esetén sem. A végeredmény bomlás, és bizton várható valamely társadalmi kataklizma. csalafinta világ jelenik meg előtte. A két szélsőség között számtalan lehetőséget és fokot találunk, melyek közül csak egyet szeretnénk fölemlíteni: a jog érdekszerű követelés — mondja minden személyem körül forog. Jog az, ami nekem megfelel, amit következőleg minden eszközzel követelhetek és kikényszeríthetek. Nagyjából a fölsorolt három típus jelzi a jog elméleti felfogásának fejlődését és gyakorlati megvalósulását. Megvan a közös vonásuk: a hatalom gondolatának elfajulása, ill. a vele való visszaélés. A két szélső a hatalmat elnyomó vagy követelőző formára rútítja el, a középső pedig ennek erejét oda akaqa irányítani, ahol ez hasznosabban vagy a vágyaknak megfelelőbben nyilvánulhat meg. A hatalomban eszerint a jognak alighanem lényeges alkotóelemét kell látnunk és helyes meghatározásából kell a jog igazi fogalmát kihámoznunk.” Lásd: Horváth SÁNDOR: A természetjog egyedi vonatkozásai. In Horváth Sándor O.P.: Örök eszmék és eszmei magvak Szent Tamásnál. Budapest: Szent István Társulat, 1944. 213. 10 Nyíri Tamás: Alapvető etika. Budapest: Szent István Társulat, 1994. 72—74. 11 Ezek az alapkötelezettségek a kanti kérdéseket és az azokra adott válaszokat jelentik. Tehát 1. Mit tudhatok, 2. Mit kell tennem, 3. Mit remélhetek és 4. Mi az ember? Más megközelítésben az ember önmagához (embertársához) , a világhoz és Istenhez való viszonyát hivatottak meghatározni ezek az alapkötelezettségek. Ez egy igen találó kifejezés, melyet Lenkovics Barnabás professzortól hallottam először. 4 TEOLÓGIA 2006/1-2
