Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Puskás Attila: A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában
I PUSKÁS ATTILA A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában BEVEZETÉS Amint a fenti cím ígéri, a jelen tanulmány célja vázolni a teremtés szentháromságtani megközelítésének fő súlypontjait a mai teológiában. Ez utóbbinak a megelőző hagyománnyal való folytonosságának és új szempontjainak egyszerre történő érzékeléséhez kívánatosnak látszik, hogy első helyen röviden összefoglaljuk a tradíció legfontosabb idevonatkozó eredményeit. Ezt követően, ugyancsak a legszükségesebbre szorítkozva, megemlítjük a 20. század közepétől a keresztény teológiában bekövetkezett legfontosabb változásokat, melyek előkészítették a trinitárius távlatú teremtésfelfogás megújulását és elmélyítését. A történeti áttekintés után a tanulmány harmadik fejezete tematikusán tárgyalja azokat a kérdésköröket, melyekkel a mai szentháromságtani teremtésteológia szívesen foglalkozik, és azt a módot, ahogyan ezt — a hagyományos teremtéstantól eltérően — teszi. Itt azt kívánjuk megmutatni, hogy a szentháromságos teremtésmegközelítés hogyan képes megvilágítani (1) az egy és a sokaság/sokféleség viszonyát, (2) a transzcendencia és az immanencia összefüggését Isten és a világ kapcsolatában, valamint (3) a fejlődés folyamatát. Végül, a teremtői aktus szabadságának és céljának kérdése kapcsán érzékeltetjük azt a szemlélet- és terminológiabeli változást, melyet a teremtésértelmezés trinitárius áthangolása hoz magával. 1. A TRINITÁRIUS TEREMTÉSTEOLÓGIA MEGHATÁROZÓ SZEMPONTJAI A HAGYOMÁNYBAN „A Szentháromság Isten minden kifelé irányuló tevékenysége egy és oszthatatlan.” Ez az ágostoni szentháromságtanból levezetett kijelentés a századok során, s főként a korai skolasztikától kezdődően a keresztény teológia egyik alaptételévé vált. A skolasztikus teológia olyan jeles képviselői vallották, mint Petrus Lombardus, Canterbury Szent Anzelm és Aquinói Szent Tamás.1 A tanítóhivatali megnyilatkozások és hitvallások számos szöveVö. STh I, 32, le: „Isten teremtő működése közös tevékenysége a teljes Háromságnak. Ezért az egy isteni lényegre vonatkozik, s nem a személyekre a maguk különbözőségében.” A kifelé irányuló isteni tevékenységeknek az egy isteni lényegből következő egységét és oszthatatlanságát olyan formulák fogalmazták meg a skolasztikus-új- skolasztikus teológiában, mint pl.: „Relatio Dei ad extra est una” vagy „Opera Trinitatis ad extra sunt indivisa”. TEOLÓGIA 2006/1-2 • XL (2006) 45-65 45
