Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)

2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál

Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... m OROSZ ATANÁZ csátás és szeretet lehet: „Látod-e, miként alapozza meg számunkra az Úr a hasonlóságot? Hogy fölkelti napját gonoszokra és jókra, s esőt ad igazaknak és bűnösöknek... Ha tehát ellenségednek szívből megbocsátanál, te akkor lehetnél hasonló Istenhez. Hogyha ma­gad is olyan lennél az ellened vétkező testvéredhez, mint amilyen Isten tehozzád, bű­nöshöz, akkor embertársad iránti könyörületed folytán hasonlóvá válhatnál Istenhez.”113 Idézhetnénk még itt hosszan a sivatagi atyákat és az istenképiségről elmélkedő asz­kétákat Evagrioszig. De egy Szópatrosz nevű atya szerzetestársának adott parancsa külö­nösen is témánkba vág: „Ne menjen be nő a kunyhódba, ne olvass apokrifeket, és ne foglalkozz a képmás problémájával!114 Nem eretnekségről van ugyanis azó, hanem két szembenálló párt tudatlanságából és versengéséből ered a vita, mert ezt a dolgot az egész teremtés nem képes felfogni.”115 A „két szemben álló párt tudatlanságából és versengéséből eredő vita” közismerten az órigenista vita, amely nagy port vert fel a homoksivatagban. Johannes Cassianus be­számolója szerint az antropomorfita téveszmék miatt116 Paphnutiosz apát fölkérte a Kap- padókiából a szkétiszi sivatag együgyű szerzeteseihez érkezett Photinosz diakónust, hogy „hogyan magyarázzák a katolikus egyházak egész Keleten a Genezis e szavait: „Alkos­sunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. „O erre kifejtette, hogy az összes egy­házak vezetői nem közönséges, betű szerinti, hanem szellemi értelemben magyarázzák az Isten képét és hasonlatosságát... Nem is lehetséges, hogy a mérheteden, megfoghatatlan és láthatatlan isteni Fölséghez olyasmi tartozzék, ami emberi alakkal és hasonlósággal meghatározható volna: mert O testetlen, összetétel nélkül való, egyszerű természet.”117 Az alexandriai gondolkodásmódot folytató Evagriosznak ehhez legközelebb álló eszméi „A nyolc bűnös gondolatról Anatolioszhoz” intézett levelében maradtak ránk: „Úgy tiszteled Istent a legmegfelelőbben, ha elmédet az erénnyel formálod hozzá ha­sonlóvá. Csak az ilyen lelket vonzza ahhoz, ami benne vele rokon.”118 A Praktikosz-ban pedig azt hangsúlyozta, hogy „Isten minden képmását'” majdnem ugyanazzal a szeretettel kell szeretnünk, mint magát az ősképet, még ha a démonok azt is szennyezik,119 s ezáltal látszólag gyűlöletre méltónak tüntetik fel. A gyűlölet sohasem a bűnösnek szól, hanem mindig a bűnnek. A bűnös „Isten képmásaként” szeretetre méltó marad (In Ps 118,113 v). Evagriosz nemegyszer órigenista ízű aszketikus írásait nem sokkal később („Kepha- laia” - Fejezetek) Phótiké püspöknek, Szent Diadokhosznak „Fejezetei” szűrték át és köz­vetítették az utókor felé: „Mi, emberek, mindnyájan Isten képe szerint létezünk, a hason­lóság viszont csupán azoké, akik önnön szabadságukat sok-sok szeretettel Isten szolgá­latába állították. Mert pontosan, amikor nem vagyunk a magunkéi, akkor hasonlítunk ahhoz, aki szeretete révén kiengesztelt bennünket önmagával” - hangzik a hagyomá­nyos megkülönböztetés az istenképiség és hasonlóság között120. Ezt világítja meg Diado­PG 44, 273 B 276 C. Vagy: „Ne kutass a kép után!”, ill. „Ne spekulálj a képről!” 115 Apophth. Patmm 875, ín Baán I., (ford.), A szent öregek könyve. A szerzetesatyák mondásainak ábécé sorren­des gyűjteménye, Budapest 2001, 335-336. Szerintük az ezt elítélő Theophilosz pátriárka „összeütközésbe került a Szentírás kijelentésével: hisz ta­gadja, hogy a mindenható Isten az emberi képmás hasonlóságát hordozza”... 117 Coll. X, 3. Az egyiptomi szerzetesek tanítása I: Pannonhalma — Tihany 1998, 276-277. 118 9. f. (ford. Vanyó L.: „Legyetek tökéletesek... ” Tanulmányok a keresztény aszkézis történetéhez a szerzetesség kialakulásáig. Budapest 1991, 271). 119 „A szeretet műve az, hogy Isten minden képmásával szemben csaknem ugyanúgy viselkedjen, mint az ősképpel szemben, még ha a démonok támadásba is lendülnek, hogy beszennyezzék azt.” (Pr 89) 120 Diadoque de Photicé: Oeuvres spirituelles, SC 5bis, Paris 1966, 86,11-14. TEOLÓGIA 2006/1-2 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom