Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... m OROSZATANAZ aki palotájának tekinti a keresztények szívét. Szent Gergely számára a platóni szépségeszmény teljesül be Krisztus alakján, hiszen az ő képmásának kezdeti gyönyörűségét elveszítő embert „a láthatatlan Isten Képmása ... újból az őstípus szépségének múltjára formálja, hogy ismét olyanná legyen, amilyen kezdetben volt”81. Az, hogy Isten a saját képére teremti meg az embert, az isteni kegyelem legelső bizonyítéka. Éppen ezért az ember is- tenképisége nem is pusztul el a bűnbeesés után, csupán elhomályosul. Az iménti idézet rávilágít arra, milyen központi szerepet tölt be az egyházatyánál a paradicsomi állapot szépsége. „Az ember teremtése” című írásában részletes elemzés olvasható a Ter 1,26-ról, s ennek értelmében az ember az őskép szépségét az erényben és szabadságban részesedve tükrözi. Isten képmása mindenekelőtt Krisztus, akinek isten- képisége azonban nemcsak a hasonlatosságra, hanem a tökéletes azonosságra épül, mert alapja az isteni és emberi természet egyesülése.82 Mi a helyzet az embernél, aki a Platóntól kölcsönzött kifejezés szerint oly nagyszerű és „tiszteletre méltó” teremtmény (mega kai timion ti khréma),83 amit csak istenképi- sége biztosíthat? A képmás itt is addig igazi értelemben vett képmás, amíg semmilyen szempontból nem marad le az őskép tulajdonságai mögött.”84 Nüsszai Gergely az első az atyák közül, aki — Gerhart Ladner szavaival — az embernek teljes homoiószisz Theout (ÓpoííOGlc; 0600) tulajdonít, nemcsak a története végén, hanem már a kezdetén is.85 Persze „a kép nem pusztán a természet valamely részében van meg, ahogyan a szépség sem a létező valamely egyedi sajátosságában található, hanem a kép mivolta egyenlőképp kiteljed az egész emberi nemre”86. így a teremtéstől az egyetemes feltámadásig vallja a kölcsönösséget kinek-kinek egyéni istenképisége és az egész emberi nem egy Képe között.87 Ez az egyetemesség az új szempont nála: az istenképiség itt előre kijelöli Krisztus titokzatos testének végidőbeli teljességét; ugyanakkor viszont a „hasonlatosságról” nem tesz említést a szövegmagyarázat. Egyes elemzők véleménye szerint az eikón (EÍKCűV) az Istentől kapott természetes ajándékokat jelenti, a homoiószisz (Öpoícooi^) pedig a természetfelettieket (pl. halhatatlanság), amelyeket az ember elveszít a bűnbeeséssel. Mások megkülönböztetése szerint itt a „kép” (eikón - EÍKCűV) jelölné a lélek természetes, ontológiai hasonlóságát, a „hasonlóság” pedig a tökéletességet, amely a lélek szabadsága és morális hasonlóvá válása által szerezhető meg. U. von Balthasar viszont másokkal együtt úgy véli, hogy Gergely nem tesz különbséget a kép és a hasonlóság között.88 A kérdésben az iménti véleményeket is összegző A. Hamman89 és D. Tóth Judit90 állásfoglalásához csatlakozva véleményem szerint Gergely nem tesz különbséget az Óri81 Depetf., PG 46.269D. Krisztus követői ünnepi menetben „viszik magukkal az isteni képmás hasonlatosságát”; ... s ez „az erény kirajzolódása folytán formálja ki bennünk Krisztust”. Magyarul: (szerk. Vanyó, L.,) Nüsszai Szent Gergely művei, Ól 18, Budapest 2002, 447-473. Vö. Vanyó László: Nüsszai Szent Gergely teológiai antropológiája, kézirat, Budapest 1972,12-1A. 83 Op hóm 2: PG44, 132D (SCh 6, 90). 84 Op hóm 11: PG 44, 156A (SCh 6, 125). Vö. Mückle, J. T., The Doctrine of St. Gregory of Nyssa on Man as the Image of God, in Medieval Studies 7 (1945) 55-84, 56. Ladner, G. B., The Philosophical Anthropology of Saint Gregory of Nyssa, in Images and Ideas in the Middle Ages. Selected Studies in History of Art (Storia e Letteratura 155), I—II, Roma 1983, 825—866, 829. PG 44.185BC. Ennek megfelelően az ősbűnt az egész emberiség Istennel való közössége megszakadásának tekinti. 87 Hamman, A-G., L’homme image de Dieu, Paris 1987, 301—327 és 317. Vö. von Balthasar, H. U., Presence and Thought. Essay on the Religious Philosophy of Gregory of Nyssa, San Francisco, 117. 89 L’homme image de Dieu, 301-237 és 316. D. Tóth, J., Test és lélek Nüsszai Szent Gergely korai antropológiájában. TEOLÓGIA 2006/1-2 37
