Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)

2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál

OROSZ ATANAZ ■ Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... genésznél még ontológiai tartalommal bíró „kép”, ill. az erkölcsi tartalmú homiószisz között — a hasonlóságot a kép hasonlatosságának látja. Ezt látszik alátámasztani a De hó- minis opificio szóhasználata is.91 Az viszont kétségtelen, hogy ez az istenképiségben benne foglalt hasonlatosság megsérül azáltal, hogy bizonyos elemei — mindenekelőtt a halhatat­lanság — elvesznek a bűnbeeséssel, a „bőrruha” (Tér 3,21) felöltésekor. Az istenképiség azonban alapvetően megmarad. Ahol Szent Gergely az istenképiségtől függetlenül beszél a hasonlóságról, ott önál­ló filozófiai-teológiai tételként tárgyalja ezt. A paradicsomi ősállapot bibliai kifejezései mellett előkerülnek itt az újplatonikus hagyomány, nevezetesen Plótinosz92 szakkifeje­zései is. Az Istenhez hasonulás (Ó|IOÍCOG£) dinamikus szemlélete főként a nüsszai püspök prédikációiban kerül előtérbe. Erkölcsi célzatú homíliáiban Szent Gergely Krisztus kö­vetésére szólít fel. Mert az isteni lényeg sok szempontból teljesen hasonlíthatatlan az emberhez: az Ige önként vállalt alázatát viszont bárki követhetné93. Ezért kötődik a bol­dogság újszövetségi ígérete a szegénységhez, az irgalmassághoz, a békességszerzéshez.94 Egyedül Isten jóságának követői juthatnak el a tökéletességre, az istengyermekségre95. Mert az irgalom kedves Isten előtt, úgyhogy akikben ez megvan, azt istenivé teszi, s a Jóságos utánzásra alakítja, hogy képe legyen az első szeplőtelen és minden értelmet felül­haladó Lénynek”96. így esik egybe végső soron az átistenítő hasonulás az istenképiséggel egy olyan történelmi folyamatban, melynek csúcsa a föltámadott Krisztus.97 A két fogalom Szent Gergelynél egyugyanazon tökéletességi állapotot jelzi, mert a hasonlóság nála egyre statikusabb értelmet kapott, a „kép” viszont belső dinamikájánál fogva törekszik arra, hogy megvalósuljon, kibontakozzon. Mindenesetre a nagy tekinté­lyű kappadókiai atyák szemlélete így jó ideig kiszorította a teológiából a „kép és hason­latosság” hagyományos megkülönböztetését. A század végén az alexandriai iskola hagyomános „distinkciós” egzegézisét némileg módosítva Vak Didümosz folytatta. Geneziskommentálja „tartalmazza azt a philóni esz­mét is, miszerint Isten uralkodó volta a képmásjelleg egyik eleme”, hiszen a Teremtés könyvének 1,26 részéhez tartozó kommentár szövege „azt tanítja, hogy az [Istennek] az uralkodás tekintetében képmása az ember”.98 Baszileioszhoz hasonlóan az istenképiség platóni (részesedésként való) meghatározásának bibliai igazolásaként ő is a Galatákhoz írt levél 4. fejezetét idézi: „amíg krisztus ki nem alakul bennetek”. „Tehát, ha az Isten így 91 Az arkhetüposzhoz a homoiotészt hozzákapcsolva a pherein igét használja: Op hóm 3 PG 44, 133C (SCh 6, 92). Ugyancsak az őskép (arkhetüposz) és a képmás (eikón) egymáshoz való viszonyában említi a hasonlatosságot (t ész homoiotétosz) all. fejezetben is (PG 44, 156A; GE I, 191). 92 Az újplatonikusok tanítómestere rendkívüli eleganciával vitte tökélyre az istenképiség spiritualizálását. Rendszerében az anyagi-érzéki valóság már az istenség homályos képének sem tekinthető. Az igazi „képmás” a szellem, mely a sokféleségbe is kiáradó „Egy” természetes tükörképe. Ezért lehet a lélek természeténél fogva iste­ni valóság, mely az anyagvilágba süllyedve is szüntelenül sóvárog a hasonlóság visszaszerzése után. 93 Krisztus tulajdonságai közül „amelyeket elérhetjük, azokat utánozzuk, amit viszont utánzásra nem érhet el a természetünk, azokat tiszteljük s imádjuk” (De perf. PG 46,256C, in Nüsszai Szent Gergely művei, Óí 18, Bu­dapest 2002, 447-473). 94 Gregory of Nyssa, Homilies on the Beatitude, Drobner, H. R. - Viciano, A., (ed. by), Leiden-Bos- ton-Köln 2000. Vö. Girardi, M., Basilio e Gregorio Nisseno sulle Beatitudini, in Vetera Christianorum 13 (1995), 95—115. Vö. Hamman, A,—G., L’homme image de Dieu, 202—204. 95 PG 44,1289 BC és 1980 D. 96 PG 44, 464 D. Vö. Balás, D. L., Metousia Theou. Man’s Participation in God’s Perfections according to Saint Gregory of Nyssa (Studia anselmiana 55), Roma 1966. Vö. Hamman, A.-G., L’homme image de Dieu. 316. 98 Comm. Gen. 57. Somos, R., Az alexandriai teológia, 254-255 fordításában és magyarázatával. 38 TEOLÓGIA 2006/1-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom