Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
OROSZATANAZ 9 Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... keresztény teológiát. A minden emberben adott isteni „kép” elsősorban lehetőség, képesség, melyet egyedül Krisztus követésének útján valósíthat meg az ember. Ám a keresztények nem önerőből, erkölcsi erőfeszítésekkel teljesítik be istenképiségüket, hiszen a hasonlóság végső soron eszkatologikus cél. Isten utánzása emberi oldalról az isteni jóság követését jelenti, de ennek a folyamatnak kegyelmi előfeltétele magától az emberré lett Istentől ered. Egyedül istengyermeksége révén juthat el a képet beteljesítő hasonlóságra a megkeresztelt ember, ezt pedig Isten Fia tette lehetővé, aki történelmi konkrét megtestesülés után most az erényekben előrehaladó hívő lelkében újra meg újra testet ölt59. O ugyanis igéiben és a Szentlélek erejével az istengyermekség létformájában állandósítja a kegyelmet.60 így kapcsolja az alexandriai teológiai iskola az Ige misztikus megtestesülésének eszményét az istenképiség bibliai eszményéhez. 5. AZ „ÚJ ALEXANDRIAI” ÉS KAPP AD Ó KI AI TEOLÓGIA Meglepő fordulat következett be a Tér 1,26 értelmezésében az alexandriai iskola negyedik századi örököseinél: a kép és hasonlóság szétválasztásának kiküszöbölése. Sem a három nagy kappadókiai teológus, sem Alexandria két szent „pápája” (Athanasziosz és Kürillosz) nem eleveníti föl a harmadik századi elődök „szétválasztó” jelegű exegézisét. Nem emlegetik tovább az istenképiség elveszíthetetlenségét, s nem állítják szembe a „kép” adományával a „hasonulás” aszketikus követelményét. Az ontológiai adottság és etikai követelmény éles megkülönböztetése helyett inkább a görög képfogalomban eleve adott dinamizmust használják föl a teremtett és megváltott ember kettős helyzetének érzékeltetésére. Ennek az álláspontnak első tipikus képviselője Alexandriai Szent Atanáz, aki (e téren) olyan gyökeresen szakított elődei felfogásával, hogy az istenképiséget elveszíthető- nek tartja. Nyomban első nagy művének kezdetén így vázolja föl a témát: „A mindensé- get létrehozó és uraló Isten ... saját képére alkotta az emberi nemet tulajdon Igéje, a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által”61. Atanáz egyébként az Igének az Atyával való egylé- nyegűségét volt kénytelen hangsúlyozni, s ezáltal sokkal tartózkodóbban szólt az Atya Képmásának kinyilatkoztató szerepéről, mint az Ige közvetítő funkcióit hangsúlyozó Órigenész és Áriusz. Számára az Ige az Atyának Képmása, amennyiben azonos lényegű is vele.62 Szent Atanáz épp ennek bizonyítására szívesen hivatkozott a császárábrázolásra: „Mivel... a hasonlóság eltérés nélküli, ahhoz, aki a képmás után a királyt akaija látni, így szólhatna a képmás: „En és a király egy vagyunk.. .”63 Hiszen az Egyház Nikaiában (325) Krisztust mint az Atya egylényegű képmását vallotta meg. Ez az Isten „az embert a hozzá való hasonlóság által felruházta a létezők szemléletével és felfogásával, tulajdon örökkévalóságának eszméjével és tudásával is megajándékozta, hogy amíg megmarad olyannak, amilyennek teremtette, az Istenre vonatkozó fel59 Hóm. in Lev. 12,7. 60 De orat. 27,2; ford. Vanyó, L., (szerk.) Órigenész az imádságról és a vértanúságról, (Óí 14), Budapest 1997, 116. „Az az igazi kenyér, ami az Isten képmására teremtett igazi embert táplálja: aki ezt eszi, Teremtőjéhez válik hasonlóvá”. 61 Beszéd a hellének ellen 2, in Vanyó, L., (szerk.) Szent Athanasziosz művei (Óí 13) Budapest 1991, 36. 62 Vő. Bernard, P., L’image de Dieu d’apres s. Athanase, Paris 1952. 63 Contra ar. III,5, in Vanyó, L., (szerk.), Szent Athanasziosz művei, (Óí 13), Budapest 1991, 245 szövegét idézi és magyarázza Bugär, I., (szerk.), Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban, Budapest 2004, II, 103. 34 TEOLÓGIA 2006/1-2
