Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... OROSZ ATANAZ fogástól sose pártoljon el, ne szakítsa meg kapcsolatát a szentekkel, hanem ... közvetlenül társalogjon Istennel, és ... boldog életet éljen. Mivel semmi sem akadályozza az istenségről való tudását, saját tisztasága közvetítésével állandóan szemléli az Atya képét, az Isten-Igét, akinek képére lett.”64 Egyébként Alexandria fiatal érseke szerint az Istenhez való hasonlóság az embernek olyan kiváltsága volt, melynek lényege a zavartalan közösség Istennel és a szentekkel. Másik korai műve szerint a teremtéstörténet központi kinyilatkoztatása az istenké- piségre és főként az átistenülés lehetőségére vonatkozik. A megtestesülés fő okaként is a bűn egyetemes uralmát hangsúlyozta, valamint azt, hogy „más nem változtathatta a romlandót romolhatatlanná, mint maga az Üdvözítő, aki kezdetben semmiből alkotott mindent, és más nem állíthatta helyre ismét az emberben azt, ami az ő képére lett teremtve, mint az Atya képe maga”65. Igazából Isten az embert nem képeként állította a világba, hanem saját képére teremtette őt: az ember tehát legföljebb csak részesedik az örök Képmásban, aki maga is az Atyával egylényegű személy66. Az Atya Képmásának tehát csak a Fiút nevezi, minden ember legföljebb az O „Képé”-re teremtetett,67 s lelkében hordja ezt a kincset, az istenképiséget. Ennek mindenki számára fogható jelentőséget az Antal remetének tulajdonított tanításában írta le. Az életrajz szerint a szerzetesek atyja számára „a lélek egyenessége azt jelenti, hogy szellemi képességének megfelelően megmarad olyan természetűnek, amilyen a teremtéskor volt... Csak tartsuk tisztán magunkat ..., s őrizzük meg ezt a ránk bízott kincset, vagyis lelkünket az Úr számára68 úgy, hogy majd egykor rá is ismerhessen benne a saját alkotására!”69 — fejezi be ezt az istenképiségből kiindult gondolatmenetet. Ez az eszme egyébként nemcsak a Vita Antonii-nek a szellemi lélek racionalitását dicsőítő szavaiban (20,8), hanem A hellének ellen írt beszédében is megjelenik: „Amikor a lélek letisztította magáról a bűn rákenődött szennyét..., akkor valóban mint egy tükörben szemléli az Igét, az Atya képét...”70. Órigenész tökéletességi eszményének megfelelően a tiszta lélekben visszatérhet az elveszített paradicsomi áratlanság szellemi állapota, amennyiben az illető személyesen akarja is ezt. Hiszen a léleknek eredeti adottságai között legfőbb az istenképiség, amely a szabad akarattal cselekvő aszkétát képessé teszi Isten erényeinek az utánzására is.71 Az alexandriai érsek ennek ellenére nyilván nem lelkesedik az önmagukat istenhez hasonlítgató ariánusok tökéletesedési eszményéért... Az Istenhez „hasonulás” dinamikus 64 Beszéd a hellének ellen 2, Ól 13, 36. Az Ige emberré válásáról, 20. Uo. 118. 66 Vö. Schönborn, Chr., Krisztus ikonja, Budapest 1997, 71: „Athanasziosz alapgondolata ... az ősképével egylényegű képmás, amelyben az őskép csorbítatlanul van jelen, nem jelentené-e azt, hogy ... a Názáreti Jézus emberléte is ennek az azonos lényegű képmásnak lenne az emberi nyelvre való lefordítása?” 67 De inc. Verbi 13, (Ól 13), 110: „Az emberek az ő képére jöttek létre”. 68 A 2Tim 1,14 bibliai verset felelevenítő mondatban a lélek úgy szerepel, mint amit „letétbe kaptunk” (7IOÍp(x9f|KT|V kaPÓVTE^) az Úrtól, amivel tehát el kell számolnunk. Órigenész egyik gyakran ismételt mondatára emlékeztet. 69 VA 20,8—9. Ebben a bonyolult mondatban a teremtésre utaló korábbi protologjkus mondások egyensúlyba kerülnek a végső elszámolás eszkatologikus motívumával. Vö. Orosz, A., A hivatás kritériumai Szent Atanáz „ Vita Antoii" c. művében, in Örökség és Küldetés. 1950-2000. A Nyíregyházi Görög Katolikus Papnevelő Intézet és a Szent Athanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola alapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia anyaga. 2000. október 2—3., Nyíregyháza 2001, 132. 70 34. f. Óí 13,77. Lz a hasonlóság Istenhez, amit Órigenész és követői még dinamikus értelemben fogtak fel, vö. in Lev. Hóm. 4,3: (Ipsi animae tuae Deus imaginem suam et similitudinem commendavit). TEOLÓGIA 2006/1-2 35