Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
KUMINETZ GÉZA ■ A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében hogy az erkölcsi rend azon törvényeit védje és érvényesülésüket sajátos jogi eszközeivel előmozdítsa, melyeket nem tekintenek természetesnek (azaz minden körülmények között tiszteletben tartandónak) az adott társadalom tagjai, közösségei. Ebből az is következik, hogy fontosabb a társadalom (a következő nemzedék) tagjait a szükséges és elégséges erkölcsi ismerettel, tartással felruházni, mint épp a jogszabályok útvesztőibe „beavatni”, vagy csak ún. szakmai ismeretekkel ellátni. Választott témánk a vallásszabadságjoga, ami nemcsak időrendben első az alapvető jogok között, hanem a lét rendjében is az (ámbár a megismerés rendjében, épp mivel az absztrakció legmagasabb fokát követeli meg, az utolsó). Ez az alapjog tehát minden más alapjogot megalapozó jog. Térségünkben ennek ellenére bizonyos értelemben ma is a vitatott jogok közé tartozik, mivel sokak nem ismerik vagy ideológiai alapon félreismerik, vagy el nem ismerik e jog minden társadalomban betöltendő szerepét, nem ismerik e jog pontos tartalmát, s e joggal korreláló kötelességek ugyancsak alapvető, vagyis minden emberre kiteijedő hatályát. Ma is sok társadalmi konfliktus okát vallási természetűnek igyekeznek beállítani a média mágnásai. Ám e konfliktus okai inkább politikai természetűek. Az egyes vallások ugyanis inkább azzal foglalkoznak, miképp is nyerheti el a békét az egyén vagy a közösség. Ezért is időszerű világosan meghatározni, mi írható a vallások vagy az államok, netán egyéb társadalmi tényezők számlájára az e joggal kapcsolatos tévedéseket, tudatlanságot, illetve visszaéléseket illetően. E tanulmány célja épp az, hogy megmutassa, miként tükröződik a Katolikus Egyház vallásszabadságra vonatkozó tanítása a saját fegyelmi rendjében. További célunk annak kimutatása, hogy a vallásszabadsággal kapcsolatban nemcsak választási szabadságról, de döntési kötelezettségről is szó van. Minden egyes embernek nemcsak joga, de kötelezettsége is, hogy vallása, világnézete, határozott értékrendje4 legyen. E jogokat ma sem csak úgymond védeni, hanem érvényesülésüket és érvényesítésüket minden erkölcsileg (a jogit merni sem mondom) megengedett egyéni és társadalmi eszközzel támogatni és előmozdítani kell(ene). II. NÉHÁNY ANTROPOLÓGIAI MEGFONTOLÁS Hogy mit gondolunk a vallásszabadságjogáról, nos ez elsősorban attól függ, hogy mit gondolunk (mit programoztak a tudatunkba, vagy finomabban szólva, mi határozza meg tudatunkat) az ember rendeltetéséről (a saját rendeltetésünkről). Nagyon kiszolgáltatottak vagyunk, mivel a hatalmi tényezők állandó mozgásba kényszerítenek bennünket, nem adva módot arra, hogy átgondoljuk a helyzetünket. Ezért van az, hogy a ma ún. fejlett társadalmak polgárai könnyen uszíthatok és könnyen „uszulnak” is. E polgárok nemcsak az információ bősége és gyors elérhetősége miatt manipulálhatók könnyen, hanem még inkább amiatt, hogy nem rendelkeznek azokkal a tudatot meghatározó valláserkölcsi rendező elvekkel, melyek segítségével viszonylag kevés információval is valós képet tudnának alkotni a világról. Márpedig az emberi méltóság valamiképp épp ebben állna: tudjon reális képet alkotni a világról, a mindenkori aktuális állapotokról, s ennek fényében cselekedjék. És ehhez rendelkezni kell ép világnézettel, meggyőződéssel, vallásos hittel. Az emberi méltóság alapja az, hogy az ember által, az emberrel és az emberben megjelent a szellem; a szellem, mely az igazságra és csakis az igazságra éhes, mely a felis— 4 E három szót most ekvivalens értelemben használjuk. 2 TEOLÓGIA 2006/1-2
