Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
KUMINETZGEZA A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében Ez az oktatás történhet az iskolai oktatás keretében, de történhet olyan időszak, nap kijelölésével, amikor is ki-ki vallási ismereteit köteles megszerezni, ápolni, de mindenképpen kötelezőnek kell lennie. Felelős, vagyis nagykorú döntés csakis ezen az úton várható el a polgároktól lelkiismereti és valláserkölcsi ügyekben. A jogrend hatékonyságának igazi alapja nem a kényszer, nem is a társadalmi konszenzus, hanem az, ha az erkölcsi rend megvalósítását tűzi zászlajára. Csak az erkölcsi rend segítségével tudja a jog a maga társadalom-, illetve tudatformáló pedagógiai szerepét betölteni, s a társadalom szerves egységét megtartani. Mivel az erkölcsi rend révén alakul ki az egyénben a helyes érzület az istenséggel, önmagával, a világgal, a szülőkkel, a hazával, az élettel, a szexualitással, a tulajdonnal, az igazmondással, a másik jóhírével stb. kapcsolatban, s ha az egyén ezen relációk tekintetében nem alakít ki helyes ismeretet és érzületet, valamint nem vívja ki maga felett a köteles önuralmat, úgy a jogi kényszert mindig úgy éli meg, mint személyi szabadsága elleni támadást, s egyre jobban elveszíti a világgal és önmagával szembeni helyes ítélőképességét, ami később irracionálissá, démonivá teszi viselkedését, végső esetben önmaga istenítéséhez vezet (Vö. emberisten). Az ép valláserkölcsi rend feltérképezése, érvényesítése és a nevelés segítségével az emberi tudatba való beépítése nélkül egyetlen társadalmi alakulat sem maradhat fenn tartósan. Mindaddig, amíg a jogrendek, pontosabban a jogalkotó tényezők tudatosan, vagy rövidlátásból kerülik ennek az alapjognak a teljes érvényesítését, a társadalom egyéb szegmensei sem fognak, minden siker ellenére jól működni. így nem lesz világos elképzelés sem a munkára, sem a tulajdonra, sem a családra, sem az egészségügyre stb., vonatkozóan. Ép erkölcsi látás nélkül a jóléti állam csábító ígérete fertőzi meg az emberi tudatokat, ahelyett hogy az emberi lét társadalmi megvalósítása felé mozdulna, mely mindig bölcs mérsékletet kíván. A helyes orientációval rendelkező ember az erkölcsi erények kimunkálását és az azokban való szilárd megmaradást fontosabbnak tartja a gazdagságnál, a kivívott hatalomnál és a sikernél. Az az állam tehát, mely erkölcsileg és anyagilag is támogatja a vallási közösségeket, valamint előíija polgárai számára a kötelező valláserkölcsi oktatást, a legnagyobb szolgálatot teszi a kultúráért, az emberi nem felemelkedéséért. A vallásokat nem szabad tehát elszakítani a társadalmi élettől, hanem a lehető leggyümölcsözőbb együttműködést kell az államnak velük a társadalmi feladatok közös megoldására kialakítania. Helytelenül fogja fel tehát egy állam a vallásszabadságjogának érvényesítését, ha teljességgel a privátszférába szorítja. A valláserkölcsi nevelésnek a legnemesebb közügynek kell lennie minden társadalomban. A jogállam természetes szövetségesének kell tekintenie a területén levő vallási közösségeket, miként ez fordítva is igaz kell hogy legyen. Az állam köteles továbbá arra, hogy csak olyan közösségeket tűijön, illetve ismerjen el vallási közösség címén, melyek megfelelnek a vallás minden lényegi elemének. Az állam továbbá őre annak, hogy az egyes vallási közösségek egymással szemben és tagjaikkal szemben is megőrizzék a köteles tiszteletet. Ha pl. egy tag elhagyja lelkiismereti okból vallási közösségét, az illető vallási közösség semmi olyan szankcióval nem léphet fel, mely csorbítaná az illető alkotmányos és állampolgári jogait. További szempont, hogy az adott vallási közösség belső törvényének ugyanakkor szintén maradéktalanul eleget kell tenni. A korábban már említett példánál maradva, ha egy katolikus személy kilép formálisan a Katolikus Egyházból, s kilépésekor egy katolikus iskola hittan tanára volt, úgy ezt az egyházi hivatalát nem tarthatja meg, mivel ahhoz az egyház törvényei szerint nélkülözhetetlen feltétel az Egyházzal való teljes közösség. Az állam továbbá annak is őre, hogy vallása miatt, vagy vallási közössége elhagyása, illetve egy másikhoz csatlakozása miatt senkit se éljen se kényszer, se megfélemlítés, se egyéb hátrányos vagy előnyös társadalmi megkülön24 TEOLÓGIA 2006/1-2
