Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében » KUMINETZ GÉZA Felvetődhet a kérdés, hogy egy állam mi módon sérthetné meg a szülők vonatkozó jogát, s mi módon nem teljesítené kötelezettségét? Az állam akkor élne vissza hatalmával, ha 1. a maga monopóliumává tenné a nevelést pl. előírva kötelező módon egy világnézet oktatását (a többit pedig üldözné vagy hátrányos módon megkülönböztetné). 2. vagy ha az állam és az egyház szétválasztására hivatkozva megtagadná, illetve ellehetetlenítené a felekezeti iskolák támogatását. Éspedig azért, mert ebben az esetben nem a vallási közösségeknek nyújtott támogatásról, hanem a szülőknek a nevelésben nyújtandó segítségadásról van szó, akiknek joguk van arra, hogy gyermekük számára felekezeti iskolát válasszanak.41 A természetjogi alapon álló, vagy ha jobban tetszik, a valódi jogállam köteles „a nevelésre hivatott tényezőket a) anyagi támogatással segíteni, hogy feladatukat elvégezhessék, b) a szellemi javak tekintetében pedig semmiféle olyan áramlatot nem szabad megtűrnie, amely a nevelés természetjogi beállítottságát bármiképpen zavarná vagy lehetetlenné tenné.”42 Ilyen zavaró tényezőnek kell tekintenünk a vallásellenes kijelentések, a szent szimbólumokat meggyalázó cselekmények, a szabados életmód „eltűrését”, valamint általában a közerkölcsökkel ellentétes magatartások „tolerálását”. De ide tartozik a gyermekek, illetve a fiatalok bátorítása arra, hogy a legitim szülői tekintéllyel szemben minden alap nélkül lázadjanak fel, s ne becsüljék sokra a szülői ház közvetítette tradíciót.43 Amikor tehát ilyen esetben egy-egy állam anyagi, eszmei, erkölcsi támogatást nyújt a felekezeti iskoláknak (ugyanolyan mértékben, mint az államiaknak), tulajdonképp nem tesz mást, mint tiszteli a vallásszabadság alapvető emberi jogát; negative fogalmazva, ha ezt a tevékenységet elmulasztaná vagy nem alkalmazná a tényleges egyenlőség elvét, úgy megsértené az emberi személy és vallási közösségek egyik legalapvetőbb jogát. V. BEFEJEZÉS Tanulmányunk végén ismételten leszögezzük, hogy minden valódi társadalmi kibontakozásra tett kísérlet első és megkerülhetetlen feladata a valláserkölcsi rend előírásainak felkutatása, annak tudatosítása, jogvédelemben részesítése. Ez a jogvédelem magábafog- lalja a vonatkozó ismeretek megszerzésének garantálását is, mert nem szabad tudatlanságban, tévedésben hagyni, illetve tartani vagy megtéveszteni egyetlen embert sem az erkölcsi rendre vonatkozó ismereteket illetően. A valláserkölcsi rend ismerete nélkül az ember nem képes valóban birtokba venni méltóságát, s a társadalomban nem a béke, hanem az anarchia jelei erősödnek. Ezért minden, magát jogállamnak nevezett hatalmi tényező elemi érdeke a valláserkölcsi oktatás biztosítása. Nemcsak e lehetőség biztosításáról, hanem az ilyen oktatás megköveteléséről van szó. Az emberi személy integrális nevelése ugyanis e szektor nélkül lehetetlen. 41 Ur Rutia Xavier Francisco: Educazione cattolica (Educatio catholica). In Corral Carlos-De Paolis Velasio-Ghirlanda Gianfranco (a cura di): Nuovo dizionario di diritto canonico. Cinisello Balsamo (Milano): Edi- zioni San Paolo, 1993. 440. 42 HorvAth Sándor: Az Egyház jogi helyzete és szerepe a nevelésben. In Vigília 13 (1948) 322. 43 Megjegyezzük, hogy a vélemény- és gondolatközlési szabadságjogának gyakorlásának határait az erkölcsi rend (közerkölcsök), valamint az illemszabályok képezik. Mindkét normatív rend az emberi személy méltóságát, s ebből fakadó tiszteletét hivatott kifejezni, illetve védelmezni. Ám a fenti jog megfelelő érvényesítéséhez mindenképpen ki kéne dolgozni a minden emberre érvényes etikai kódexen túl egy általános illemkódexet is. E normatív rendek súlyos megsértése esetén a jogrend hivatott a kellő szankciók életbeléptetésére és végrehajtására. TEOLÓGIA 2006/1-2 23
