Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében ■ KUMINETZ GÉZA tesen kéri-e a keresztséget, s hogy kellően komoly-e és helyes-e a szándéka. Pl. ha valaki rendezetlen házassági körülmények között él, noha rendezhető lenne a dolog, hiába kéri a keresztséget (halálveszély esetét kivéve), mivel nem tekinthető komolynak és helyesnek a szándéka. Felnőtt személy keresztelése esetében tehát a keresztelendő kinyilvánított szándéka számít. Ha az illető a keresztelés előtt kifejezte szándékát, hogy mely egyházhoz kíván tartozni, s ezt nem vonta vissza, úgy halálveszélyben való megkeresztelése után e szándék dönti el hovatartozását, függetlenül attól, ki volt a keresztség kiszolgáltatója. Akinek pedig nem volt ilyen konkrét, kifejezett szándéka, úgy a kiszolgáltató szándéka az irányadó. Sajátos eset elmebeteg felnőttek keresztelése. Őket nem szabad megkeresztelni, mivel nincs meg a kellő szándékuk. Ha ellenben betegségük már születésük óta fennáll, vagy eszük használatának elérése előtti időtől fogva megvan, akkor mint gyermekek megkeresztelhetők. Ha viszont a betegség csak később lépett fel, tehát miután már elérték eszük kellő használatát, úgy csak világos pillanataikban szabad igenlő nyilatkozatuk után őket megkeresztelni. Halálveszélyben szintén megkeresztelhetők, feltéve ha elme- betegségük előtt keresztelési óhajukat valamiképp kifejezték. Néhány gyakorlati alkalmazás főleg gyermekkeresztelés esetére: 1. Vélelmezhető, hogy a szülők (gyámok) a gyermeküket a saját vallási közösségükben akaiják megkeresz- teltetni. 2. Ugyancsak vélelmezhető, hogy a felnőtt személy is a szülei vallását és rítusát kívánja felvenni (ennél természetesen erősebb, ha van a megkeresztelkedő felnőttnek ettől kifejezetten eltérő szándéka). 2. Katolikus szülők (gyámok) szándékáról vélelmezendő ugyancsak az, hogy gyermeküket a Katolikus Egyházban akaiják megkereszteltetni, amennyiben a plébánosukhoz, illetve katolikus szolgálattevőhöz viszik keresztelés végett. 3. Ugyancsak megvan a katolikus szülők ilyetén implicit szándéka, ha halálveszélyben levő gyermekük megkeresztelését kérik bárkitől, tehát akár nem katolikus személytől. 4. Ugyancsak vélelmezendő a katolikus szülők fenti szándéka, ha gyermeküket szándékuk ellenére csalárd módon nem katolikus személy keresztelte meg. 5. Ugyancsak katolikusnak tekintendő az a gyermek, akit halálveszélyben megengedett módon keresztelt meg katolikus szolgálattevő, akár szülei kifejezett akarata ellenére is. Ebben az esetben, úgy gondoljuk, hogy ha lehetséges, kapcsolatba kell lépni a gyermek szüleivel, s nem célszerű szándékuk ellenére cselekedni. Ezt a mai lelkipásztori bölcsesség kívánja meg. 6. Ha katolikus szolgálattevő halálveszély esetét kivéve keresztelte meg nem katolikus szülők (akár megkeresztelt, akár nem megkeresztelt) gyermekét azok kifejezett szándéka ellenére, úgy nem beszélhetünk a Katolikus Egyházban történő keresztség kiszolgáltatásról, feltéve ha a szülők tiltakoznak és nem engedik meg számára a katolikus nevelést. Ha ellenben később megváltoztatják véleményüket és lehetővé teszik a gyermek számára a katolikus nevelést, úgy a gyermek katolikusnak minősül. Felvetődhet az olvasóban a kérdés, hogy az olyan fontos kérdésben, mint a vallási identitásról való döntésben, hogyan is lehet ilyen alacsony jogilag jelentős életkort megjelölni. Ha ez a jog a jogok joga és alapjogok alapjoga, miképp hozhat egy hétéves felnőtt kellően megalapozott döntést? Azt látjuk, hogy tizennyolc betöltött életévvel is oly sok esetben úgy viselkednek egyes polgártársaink, mintha nem lennének még de facto képesek az igazán felelős döntésre jogaik kellő gyakorlásában. Mindazonáltal, mivel alapjogról van szó, s az ilyen jogokat csak indokolt esetben szabad korlátozni, ezért kívánatos egy minimális életkorhoz kötni a vonatkozó döntést. Ami pedig a családi életet érinti, nagyon megzavarhatja a családi békét, ha a tizenötéves fiatal leány megtagadja szülei vallását, s ebben a vonatkozásban önálló életet kezd élni (közben persze a szülei tartják el). Természetesen abban az esetben, ha a családjaink otthon igazi vallási életet élTEOLOGia 2006/1-2 19
