Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
KUMINETZ GÉZA A vallásszabadságjoga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében1 I. BEVEZETÉS Az alapvető vagy emberi jogok megfogalmazása, illetve kodifikálása során a vallásszabadságjoga egyfajta vezető szerepet játszott.1 2 Talán épp azért, mert először kiáltott sürgősjogvédelem után. Aztán jöttek sorra azok az emberi méltóságot védő jogok, melyeket ma úgy ismerünk, mint emberi vagy alapvető jogok. Sajnos, deklarálni és kodifikálni kellett ezeket a jogokat, mivel minden korábbinál nagyobb veszélybe kerültek. Ezért is kellett kimondani róluk azt, hogy az emberi személyhez elidegeníthetetlen és sérthetetlen módon tartoznak, s hogy lemondani se lehet róluk (legfeljebb gyakorlásuktól lehet tartózkodni, ha csak jogot, de egyúttal nem kötelességet deklarálnak). Mi ezen tények alapján nem annyira a haladás vívmányának, mint inkább egyfajta kényszerű és elkeseredett harc eredményének tekintjük ezt a deklarációs és kodifikációs folyamatot. Ezt jelzi az a kifejezés is, hogy ezeket a jogokat különös jogvédelemben kell részesíteni. Ez a megerősített védelemre szorulás azt is jelzi, hogy a társadalmakban főleg a hatalmi tényezők ténykedései révén nem adatik meg természetszerűen ezen jogoknak és kötelességeknek a tiszteletben tartása. S ennek legfőbb oka épp az, hogy a hatalmi tényezők ignorálták és ignorálják a jog erkölcsi alapját, sőt azt megannyiszor tudatosanrombolták, illetve rombolják. Ez is egyik oka annak, hogy ma a jog inkább kullog a „társadalmi valóság” után, s így az aktuális politikai erők féktelen kényszerítő eszközévé válik,3 holott minden ép társadalmi rend vezérlő rendjének, a társadalmi valóságot meghatározó rendjének kellene lennie, biztosítva a közjót, a közerkölcsöket, azaz az egyén és a társadalom békéjét. De úgy is fogalmazhatjuk, hogy ma a hatalmi tényezők nem akarnak többé az erkölcsi eszmény megfogalmazói lenni, még kevésbé végrehajtói, s a legkevésbé a megtestesítői. A fentiekből sejthető álláspontunk, hogy a jogrend szekundér jelenség, legalábbis az erkölcsi rendhez viszonyítva. A jogrend feladata ugyanis abban és csakis abban áll, 1 A kutatást az MTA támogatta a Magyar Tudományos Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Liturgiatudományi Kutatócsoportjában folytatott munka keretében. E tanulmány létrejöttét továbbá az OTKA T 049577. számú kutatóprogram is támogatta. Paczolay Péter: A lelkiismereti és vallásszabadság. In Halmai Gábor-Tóth GAbor Attila (szerk.) Emberi jogok. Budapest: Osiris Kiadó, 2003. 528. Bocken FÖRDE Werner: Újabb tendenciák a katolikus egyházjogban. Eltérés a normatív és a tényleges érvényesség között, in Mérleg 29 (1993/4) 372-394. TEOLÓGIA 2006/1-2 • XL (2006) 1-25 1
