Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
KUMINETZ GÉZA ■ A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében ján megállapítható az, hogy az adott személy az érvényes keresztségen túl a Katolikus Egyházhoz tartozik-e. Amint fentebb már láthattuk, a keresztség szentségét kiszolgáltathatjuk gyermekeknek, kiskorúaknak és nagykorúaknak egyaránt. 1. Ha a keresztelendő gyermek, tehát nem töltötte be hetedik életévét, vagy ha betöltötte, ám nem tudja még eszét használni, vagy egyenlő elbírálás alá esik a gyermekkel (ez utóbbi esetben általában, azaz habituálisan nem képes eszét elégséges módon használni): Ilyen esetben a fő kritérium a szülők, illetve a gyámok szándéka. Ha tehát a szülők legalább egyike katolikus, és kéri gyermeke megkeresztelését a Katolikus Egyházban, úgy a gyermek katolikus lesz. Ha nem katolikusok a szülők, ám gyermekük számára a Katolikus Egyházban kérik a keresztséget, úgy ha biztosítottnak látszik a gyermek katolikus nevelése, akkor kiszolgáltatható a gyermek számára a keresztség, és a Katolikus Egyház tagjává válik. Ha nincsenek szülők vagy gyámok, akkor az alábbi elvet kell alkalmazni: Ilyen esetben a kiszolgáltató szándéka dönti el a felekezeti hovatartozást. Ám ilyen helyzetben is különböző tényállások lehetségesek: a) Ha a szülőknek vagy a gyámoknak nincs külön szándékuk, tehát megengedik azt, hogy katolikus szolgálattevő keresztelje meg gyermeküket; b) ha a gyermeket halálveszélyben keresztelte meg katolikus szolgálattevő. Ez esetben mellékes a szülők vallási hovatartozása;33 c) ha nincsenek szülők vagy gyámok, vagy ha elvesztették a gyermek feletti jogukat, s a keresztséget ilyen helyzetben katolikus szolgálattevő szolgáltatta ki. Már említettük, hogy kifejezett szülői beleegyezés ellenére halálveszély esetén kívül tilos bárkinek, így a katolikus szolgálattevőnek is kiszolgáltatnia a keresztség szentségét. Ha ez előfordulna, s a szülők szándéka nem változna, úgy akkor a gyermek tagja lenne Krisztus egyházának, ám nem lenne tagja egyik konkrét keresztény felekezetnek sem. Úgy gondoljuk, hogy ezek az elvek minden más vallásba történő beavatás esetén congrua congruis referendo alkalmazhatók. A keresztség minden embernek kiszolgáltatható, feltéve ha még nincs megkeresztelve. 2. Ha a keresztelendő felnőtt: Ez azt jelenti, hogy az illető betöltötte már hetedik életévét és eszét képes elégséges módon használni. Jelen esetben az alkalmazandó elsődleges kritérium a keresztelendő szándéka. Ám itt is szükség van bizonyos mellékszabályokra. Mindaddig, amíg a gyermekkorból kinőtt személy nagykorúvá nem válik, a szülők illetve a gyámok szándéka a meghatározó mindarra vonatkozóan, amiben a kiskorú a szülői hatalom alatt marad. Ha nincs szülői szándék, úgy a kiszolgáltató szándéka a perdöntő. Mi van abban az esetben, ha a szülői akarat ellenére a kilencéves fiú felveszi a Katolikus Egyházban a keresztséget. Akadályozhatják-e katolikus vallása gyakorlásában a szülők vagy a társadalom? Úgy tűnik, hogy nem, mivel már saját akarata és döntőképessége van, ám a szülők megkövetelhetik azt, hogy gyermekük legalább tizennégy éves koráig továbbra is vegyen részt a saját vallási életükben. Utána kötelesek tiszteletben tartani gyermekük választását. Az Egyházi Törvénykönyv is fontos életkornak tekinti a 14. életévet. A megkeresztelkedő ilyen esetben teljesen szabadon megválaszthatja, hogy fel kívánja-e venni a Katolikus Egyházban a keresztséget, s hogy mely rítusban kívánja azt felvenni. További szempont, hogy az eszét már használni tudó felnőttek (ide tehát kiskorúak is beletartoznak) megkeresztelése esetén csak akkor szabad a keresztséget számukra kiszolgáltatni, ha már kellően ismerik és gyakorolják a hitüket. Természetesen ilyen esetben azt is vizsgálni kell, hogy az illető szabadon, azaz minden kényszertől men33 Számukra természetesen továbbra is fennáll a gyermek lelkiismeretük szerinti nevelésének kötelezettsége, így más vallásé nevelésben részesíthetik. 18 TEOLÓGIA 2006/1-2
