Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
RÓZSA HUBA JHWH az egyetlen Isten-A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) Ezt az utóbbi álláspontot ma sokan tartózkodással fogadják és igazolhatóságát kérdésesnek tekintik. Izrael vallásának politeisztikus kezdete azonban mint látjuk nem megoldott és nem lezárt kérdés. Olyan megoldást kell előnyben részesíteni, amely nem külső tényezőkben, hanem magának Izrael Istenének JHWH-nak a természetében keresi a végső választ, ugyanakkor elfogadja a külső feltételek szerepét is. Ez az álláspont megfelel a bibliai hagyomány természetének, és nem zárja ki a kritikus elemzést sem. Az izraelita monoteizmus kérdésében fontolóra kell venni a bibliai hagyománynak azt a meggyőződését is, amely szerint Izrael hite és istenismerete magának Istennek a kinyilatkoztatásából ered, még akkor is, ha számol emberi tényezők szerepével, pl. a fokozatos felismerés tényével. Fogalmi tisztázás A monoteizmus fogalma a felvilágosodás korából ered, azokkal a fogalmakkal együtt, amelyeknek a szerepe az Isten fogalmának tisztázása az újkori filozófiában (pl. deizmus, teizmus, ateizmus, monoteizmus, politeizmus, monolatria, henoteizmus). Egyúttal apo- logetikus rendeltetése is van, amennyiben a keresztény istenfogalmat elhatárolja az ókori vallásoktól. A monoteizmus fogalma tehát azt jelenti, hogy egyetlen Isten van, s ebben az értelemben külső és belső kizáró jellege van. Külső: amennyiben kizáija, hogy rajta kívül még léteznének vele egyenlő létértékű más istenek; belső, amennyiben a legfelsőbb lény egységét hangsúlyozza. A politeizmus a számszerűen több istenben való hitet jelenti. Ezek az istenek genealógia, ill. leszármazási körülményeik révén egymáshoz rendeltek, ami a mítoszokban jut kifejezésre. Az istenségek az ember szociokulturális viszonyait ábrázolják, és mindegyiknek saját illetékességi területe van. Számuk nem állandó, hanem új istenségek átvételével változhat3. Az Ószövetség Bibliája mai formájában általában elismerten monoteista, és kifejezésre juttatja azt a hitbeli meggyőződést, hogy JHWH Izrael Istene az egyetlen Isten. Ez a megállapítás az Istenről/JHWH-ról szóló sokrétű kijelentések egész sorára támaszkodik. Találunk közöttük monoteisztikus kijelentéseket, amelyek JHWH-t mint egyetlen Isten jelentik ki, akin kívül nincs más isten (íz 44,6; vö. 41,4; 43,10; 54,5köv. 18. stb.), továbbá olyanokat, amelyek JHWH kizárólagos tiszteletét hirdetik, vagy úgy, hogy megállapítás formájában mondják JHWH egyedülálló odafordulását Izraelhez (Oz 12,10; 13,4 = íz 43,11 stb.), és olyanokat, amelyek felszólítás formájában követelik Izraeltől JHWH kizárólagos tiszteletét és más istenek elutasítását (Ex 20,3; 22,19; 34,14köv.; Dt 5,7 stb.). Az utóbbi ún. monolatrikus kijelentések tehát megállapítás vagy felszólítás módján hirdetik, hogy Izrael számára csak egyetlen Isten, JHWH létezik, ugyanakkor kizárólagos tiszteletén kívül nem mondják ki azt, hogy JHWH-n kívül más istenek nem létez3 A monoteizmus problémájának bemutatását az újkori tudományos gondolkodásban és a fogalom tartalmi kifejtését lásd Rose, M.: Ausschliesslichkeitsanspruch Jahwes. Deuteronomische Schultheologie und die Volksfrömmigkeit in der späteren Königszeit, (BWANT 106) Stuttgart 1975, 9-13.; — Stolz, F. Der Monotheismus Israels im Kontext der altorientalischen Religionsgeschichte - Tendenzen neuerer Forschung, in: Ein Gott allein? JHWH-Verehrung und biblischer Monotheismus im Kontext der israelitischen und altorientalischen Religionsgeschichte, W. Dietrich— M. A. Klopfenstein szerk., (OBO 139), Freiburg/Schweiz — Göttingen 1994, 33—50; Einflihrung in den biblischen Monotheismus, Darmstadt 1996, 4-22. old.; — Beck, M., Elia und die Monolatrie. Ein Beitrag zur religionsgeschichtlichen Rückfrage nach dem vorschriftprophetischen Jahwe-Glauben, BZAW 281, Berlin—New York 1999, 5—11. 162 TEOLÓGIA 2006/3-4
