Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Turay Alfréd: A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében
TURAY ALFRED A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében részeit egy könyv betűihez hasonlítjuk, az alkotórészek kapcsolódási rendjét pedig a könyv értelmes szövegéhez, beláthatjuk, hogy egy ilyen bonyolult rendszer nem jöhet létre pusztán véletlenül. Ha majmot ültetünk az írógép elé, s a majom másodpercenként találomra leüt egy betűt, néhány oldalnyi szövegben már találunk értelmes szavakat vagy szótöredékeket. Darwin főművének első mondata azonban még így is csak 10 év alatt jelenhetne meg egyszer a vaktában gépelgető majom művében. Ez elképesztően nagy szám, amely messze felülmúlja a világmindenség feltételezett életkorát. Ha nagyon sok majommal dolgoztatunk, az sem megoldás, mert így is az értelmetlen sorozatoknak van nagyobb esélyük, s az egész könyv megjelenésére hiába várnánk. Teilhard de Chardin szerint az evolúciót a legtalálóbb módon az „irányított összetetté válás” (fr. orthogénése)47 vagy az „irányított véletlen” (fr. hasard dirigé)4* fogalmai jellemzik. Lonergan úgy véli, az evolúcióra leginkább az emelkedő valószínűség (ang. emergent probability)49 fogalma illik. Emelkedő valószínűség jellemzi azt a folyamatot, amelyben a véledenszerűen létrejött kedvező eseményeket kiválasztjuk és megőrizzük azzal a céllal, hogy növeljük egy magasabb szintű rendszer véletlenszerű megjelenésének esélyeit. Ha a darwini mű reprodukálásával kísérletező majom munkáját úgy könnyítjük meg, hogy betűnként félretesszük a sikeres találatokat, az idézet megjelenésére csupán másfél órát kellene vámunk! Az evolúcióban is ilyesmi történt. A véletlenül kialakult alacsonyabb szintű rendszerek megőrződtek, állandósultak, és így növelték a magasabb szintű rendszer véletlenszerű megjelenésének esélyeit. Karl Rahner tudatában volt annak, hogy erre az irányított véletlenre vagy emelkedő valószínűségre a Humani generis kezdetű enciklika útmutatásait figyelembe véve úgy kell magyarázatot adnia, hogy ne sértse meg a Szent Tamás által megfogalmazott alapelvet sem, amely szerint „aki a teremtmények autonóm tevékenységét kisebbíti, az Isten jóságát korlátozza”.50 Ez más szavakkal azt jelenti: a teológusnak nem szabad feltételeznie, hogy Isten utólagos beavatkozásokkal irányítja a véletlenszerű tömegjelenségeket, vagy manipulálja a valószínűség emelkedését. A jezsuita teológus a „tevékeny önfelülmúlás” tanának kidolgozásával oldotta meg ezt a feladatot. Mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az evolúcióban a létezők önmagukat felülmúlják: léttöbblet, létnövekedés jön létre (növekszik a rend).51 Az önfelülmúlás paradoxonnak látszik, mert a józan emberi megfontolás szerint senki sem adhatja azt, amije nincsen: a szellemet nélkülöző anyagvilág nem hozhatja létre a szellemi lélekkel rendelkező lényt. E paradoxont csak úgy oldhatjuk fel, ha feltételezzük: a léttöbbletek kialakulásának, azaz a valószínűség emelkedésének végső lehetőségi feltétele Isten, aki a természeti létezők autonómiájának meghagyásával (azaz nem a teremtésbe való utólagos beavatkozásokkal, hanem a játék logikájának érvényre juttatásával) biztosítja az evolúció sikerét. Arra a kérdésre, hogy a véges létező hogyan tudja felülmúlni önmagát, Rahner így válaszol: A tiszta és végtelen aktus, azaz Isten, minden valóságot eleve magában tart és áthatja a véges létezőt anélkül, hogy O maga a véges létezővel azo47 Lephénoméne humain, 114. o. (Oeuvres III. Paris 1955) Az evolúció „a Tapogatózás alapvető technikája, minden teijeszkedő sokaságnak ez a jellegzetes és legyőzhetetlen fegyvere. A Tapogatózásban bámulatos módon társul a nagy számok vak fantáziája a célravezető, pontos eligazodással. A Tapogatózás nem az a puszta Véletlen, amivel oly gyakran összetévesztik, hanem az irányított Véletlen” (Le phénoméne humain, 116. o.) 49 Vö. Insight, 123-128. o.; 132-134. o; 259-262. o. Summa contra Gentiles, 3,69. Vö. Das Problem der Hominisatíon, 63.,69.,75. o. 102 TEOLOGiA 2006/1-2
